Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
ARA - kh ARANY: 1. A pén znek, mint az ár ucsere általános egyenértékének a szerepét legelterjedtebben betöltő fém. Természetes tulajdonságai, hogy ti. nem oxidálódik, jól alakitható s osztható, ipari felhasználása /ékszerkészitésre stb,/ korlátozott, ritkán fordul elő és igy kis mennyiségben is nagy munkát tartalmaz, az aranyat erre igen alkalmassá tették. Vetélytársa a pénzérmé k nyersanyagaként elsősorban egy másik nemesfém, az ezüst volt, mely a középkorban például háttérbe is szorította az aranyat, — Az arany értéke termelésének függvénye, A középkorban a magyarországi /felvidé ki . erdél yi/ és afrikai lelőhelyek álltak csak rendelkezésre, ezt követően a latin-amerikaiak, a XXX. században a kaliforniai és ausztráliai, a XX. században a dél-afrikai aranymezők növelték a kitermelt mennyiséget. Időközben a tőkés pénz- és hitel forgalom igényeit a papirpén z, a bankjeg y bevezetésével másodlagos szerepre szoritották a nemesfémérméket, A pénzhelyettesítő jegyekre nyomtatott pénzegységeknek azonban máig van aranyparitása: hivatalos, törvényes szinaranytartalma. 2. Gyakran csak "arany" /latinul: aureus/ vagy " körmöci aran y" néven emlegették Magyarországon a XIV, század első felétől 1892-ig vert aranyforintokat, az ezüstből vert rajnai, magyar stb, forin tokkal szemben, ARANYBULL A: Általában arany függőpecsétes uralkodói oklevél /bulla /. Egyedi magyar történelmi megnevezésként — ilyenkor nagy kezdőbetűvel irva — II. András 1222. évi oklevelére használatos. ARANYFORIN T: lásd aran y és pénzérmé k. ARANYKORON A: Az 1892. évi XVII.te. értelmében az Osztrák Magyar Monarchiában 19oo, január l~től a forin t helyett az aranyalapra helyezett korona lett a törvényes fizetési eszköz. Ennek aran yból vert lo, 2o, majd később loo koronás érméit nevezték aranykoronának. A dualista állam felbomlása