Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KAP - 418 1. Ókori előzmények után — már a zsidóságnál is megvolt ez a tisztség -- a keresztény karének virágkorában /XV. század/ a kar vezetőjét liivták kántornak /cantor,cantus, magister /. 2. Eneklő kanonok nak /cantor/ nevezték és nevezik még ma is a katolikus egyházban a káptalan nak azt a tagját, aki az egyházi szertartások rendjéért felelős ós ennek kapcsán a szertartásokat énekével is kiséri. /A IX-XVI. században egyúttal felelős volt a káptalani iskolá kban a muzsika tanitásáért is./ 1. A későközépkor többszólamú zenéjének előadóit szintén kántoroknak hivták, sőt — főleg katolikus fal usi településeken —— az iskolá kat is ezek a kántorok vezették, s ezért a kántortanító elnevezést alkalmazták rájuk. /Ők azonban már világi személyek, szemben az előzőekkel, akik még az egyházi ren d tagjai./ E világi kántorok rendszeres képzése csak a XXX. század második harmadától, a tanítóképzők felállításától számitható. Tanítói funkcióik Magyarországon az iskolák államosításával /1948/ megszűntek. KAPITA N Y: Latin eredetű európai vándorszó, amelynek végső forrása a "fő, fej" jelentésű latin "caput". Több nyelv valamelyikéből vehettük át. Szóba jöhet az olasz capitano, a német Kapitän, esetleg közvetlenül a középkori latin capitaneus, de szláv közvetités is lehetséges. 1. A XV, századtól kezdődően a magyar hadsereg magas beosztású tisztjeit nevezték igy, akik rangban a generális és a hadnag y közt foglaltak helyet, A XVII-XVIII. században az egyes ezre dek parancsnokait nevezték kapitánynak, a XVIXI, század végétől a századok parancsnokait, A dualizmus kori közös hadsere gben már százado s nevet kapott, 2. Lásd várkapitán y. 3. Egyes középkori városo kban a közrend fenntartására ügyelő főtisztviselők elnevezése volt /városi kapitány/, másutt a városrészek fertálymeste reinek volt fertálykapitány névváltozatuk.
