Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

- 417 J A

K KANONOKO

K /canonici/: A káptala

n tagjai. Eredetileg az augustinusi rendszabályok /kánonok/ által előirt szerzetesi jellegű életre — "vita canonica"-ra — voltak kötelezve; innen származik elnevezésük: kánoni papok /derlei canonici/. A név idővel egyházi ranggá vált, mely a plébáno

s felett következik, A XXX. századtól kezdve a káptalanok meggazdagodásával a kanonokok közösségi élete Magyarországon is felbomlott, a püspö

ktől is önállósultak, ós ettől kezdve mindegyik kanonok egyéni állásának megfelelő javadalmat élvezett. A javadalmak meghatározott száma a kanonokok számát is korlátozta, ugyanakkor viszont a királyi vagy pápai javadalmasok már rendszeresen helyetteseikre bizták a rájuk háruló /alább felsorolásra kerülő/ feladatodat. Egyidejűleg az egyházi tize

dből megkapták az őket illető részt: a kanonoki negyedet /quartát/. A feudáliskori egyház időről-időre ismétlődő regenerációs, megújítási törekvéseinek egyes káptalanoknál sikerült visszaállítani a közösségi életet — igy jöttek létre a kanonokrendek: a premontre

i és az ásostonrendi szerzetese

ké. A káptalanokban a kanonokok funkció, illetve rang szerinti elnevezéseket viselnek: a /nagy

/prépos

t /praepositus/ a káptalan feje, az olvasókanonok /lector/ a káptalani iskol

a irányitója, az éneklő kanonok /cantor/ a székesegyhá

zi szertartások felügyelője, az őrkanonok /oustos/: a kinostár, a pecsét, a levéltá

r őre. Ők négyen az ún.oszlopos kanonokok. Utánuk a főespere

sek és a mesterkanonokok következnek. Az utóbbiak egyike, a dékán a közös káptalani gazdálkodás vezetője volt. KANONOKRENDE

K: lásd a kanonoko

k, az ágostonx-endi szerzetese

k. a premontrei szerzetese

k címszavakat! KANTO

R: A latin "cantor" = 'énekes' szóból, ami a szintén latin "canere" = 'énekelni' származéka. A kántor a templomban orgonáló, istentiszteleteken és temetéseken rendszeresen, foglalkozásszerűen éneklő, illetve az éneket vezető személy.