Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

J

- 4ol JOB házatlan zsellérből pedig 28.92o megkapta tulajdonul azt a földet, amely úrbériség gyanánt és az ő nevén szerepelt az urbáriu

mokban. Tehát a jobbágyinak számitó háztartások ^3,7 vált polgári földbirtokossá, a többi 798,o76 parasztosaiád, azaz a volt jobbágyháztartások — ide értve a oseléd

háztartásokat is — 56,3 viszont osak személyében, földtulajdon nélkül szabadult fel a földesúri hatóság alól. Az a 43,7 %-ot kitevő jobbágy, aki végül is földdel együtt szabadult fel, az ország 18.523.000 magyar hold szántó- és rétterületéből 55.-55 %-nyit tudhatott magáénak. A volt földesurak pedig az igy elvesztett földért és azok szolgáltatásaiért állami kárpótlásban részesültek, bár az ehhez szükséges tőke előteremtéséhez /közvetlenül vagy közvetetten/ a magyar társadalom minden osztálya és rétege — igy a volt jobbágyok és a volt földesurak is — hozzájárult. JOBBAGYSÁ

G: Az ugor-magyar "jó" melléknév középfokú alakjából származó "jobbágy" szó eredeti átfogó jelentése 'valamely társadalmi osoport jobbjaihoz tartozó személy' lehetett. Társadalomtörténetileg két nagy — s azokon belül több kisebb — korszakra bontható a fogalom használata: 1. Az államszervezéstől a XIII. század közepéig a feudális uralkodó osztály két rétegét nevezték jobbágyságnak. Egyfelől a királyi vármegyé

k katonaelemét, a várjobbágyokat /jobagiones castri/ és hasonló fegyverrel szolgálókat az egyház hűségén, másfelől — a XII. század második felétől — a király kíséretét adó előkelő

k rétegét. 2. A XIII. század folyamán zajlott le a "jobbágy" szó társadalmi devalváoiója, amikortól, a földesúri hatalom alatt élő népek kezdődő egységesülésével, a saját termelőeszközökkel rendelkező, önállóan gazdálkodó telkes paraszt /rusticus/ neve lett. E folyamat törvényszerűen esett egybe az uralkodó osztály rende

kbe szerveződésével; együttvé-