Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

J

JOB - ko2 ve a társadalmi határvonalak átfogó átrendeződését jelentette. Az egységes jobbágyság részben rabszolga-szolga /servus

/ eredetű, részben a korábban többé vagy kevésbé szabad-szabados /libe

r. libertinu

s. hospe

s. udvarno

k s a nevet hozó lesüllyedt várjobbágyok/, de földesúri hatalom alá jutott elemekből tevődött össze. Őket társadalmi állapotuk megjelölése mellett még foglalkozásuk, tulajdonképpen szolgáltatásaik szerint /arator = szántó, vinitor = szőlős, piscator = halász stb./ nevezték meg a XI-XIII, századok irott forrásaiban, A XIXX, század derekától kezdve a^ átmenet korszakában — kb. egy évszázadon keresztül —— a különféle szolgálónépek fenti megnevezései fokozatosan elmaradtak, s helyettük őket gyűjtőnévvel a földesúr népei /populi/, majd emberei /homines/ és jobbágyai /jobagiones/ vagylagos megnevezések alá foglalták, A XXV, századtól leggyakrabban már egyszerűen jobbágyoknak mondták őket, A névhasználat változása reális egységesülést, főirányát tekintve társadalmi felemelkedést tükrözött: a korábbi servu3 és libertinus állapotúak is megszerezték a szabad költözési jo

got, egyetemlegesen .jobbágytelk

et ós saját munkaeszközöket birtokoltak. A különféle termékszolgáltató, munkavégző népek ad

ói uniformizálódtak: az egyházi tize

det már csak a jobbágyság adta, megjelent az állami kap

u-, majd hadiad

ó. valamint — s főképpen - rögzített pénz-, termény- s mérsékelt munkaszolgáltatással tartoztak földesuruknak /lásd: cenzu

s. kilence

d. ak

ó. hegyvá

m. ajándék, robot

/. Az egyre inkább urbáriu

mokban lefektetett tehertétel immár a telek nagyságától, a gazdasági erőtől függött, amely szisztéma terjedésében a hospe

s-.jogoknak nem jelentéktelen hatása érződött. Az egységes jobbágyság kialakulását végső soron a gazdasági-technikai fejlődés /két- és háromnyomásos gazdálkodá

s, nehéz ek

e stb,/ támasztotta alá. A jobbágyság társadalmi osztály volt, de státusza a feudális rendi tagozódáshoz is kapcsolódott. Lényegében