Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
J
- 393 J AK mozgott, a zöme gyalogos volt, kisebb részük azonban lovas katonaként szolgált. — A janicsárságot 1826-ban számolták fel, minthogy a birodalom számára egyre veszélyesebbé váltak, politikai-vallási mozgalmakban való részvételük miatt. JÁRADÉ K: 1. Valamilyen anyagi-termelési tényező /föld, nyersanyag- és fogyasztópiac stb./ monopóliuma, azaz másokat kizáró, kiváltságosán kedvező gazdasági pozició megléte következtében keletkező jövedelem: feudális /munka-, termény-, pénz-/ és tőkés földjáradé k, monopolprofit vagy monopoljáradék, sőt egyes vélemények szerint az extraprofit is idesorolandó. — Tőkés viszonyok között ez a járadéktipus az átlagprofiton felüli külön jövedelmet jelent. 2. Az értékpapírok /kötvények, részvén yek/ formájában felhalmozott vagyon alapján élvezett jövedelem, rendszerint kama t vagy osztalé k. Ez esetben a járadék a profit része. 3. Valamilyen egyéni jövedelemszerzési jogcimből rendszeres időközökben folyósitott jövedelemfajta. Ilyen volt a feudális abszolutizmu sok aulikus /udvari/ léhűtőinek járadéka, ilyen a szerződéses alapon keletkező életjáradék, valamint a régebbi munkaviszony jogán a baleseti, rokkantsági, öregségi stb, járadék, JARASO K: A nemesi vármegy e, a polgári kori vármegye és a szocialista megy e kisebb igazgatási egységei. A fentieken kivül lásd még a szolgabír ó cimszót. JÁRGÁN Y: 1. E szerb-horvát eredetű szóval egykor különféle, csörlőszerü emelő- s húzóeszközöket jelöltek. 2. Később — valószinüleg olasz közvetítéssel — előtérbe került egy ma jobban ismert jelentése: olyan munkagép, amelyet állati /néha emberi/ erővel hajtanak. Főként mezőgazdasági gépekről szóval használták a járgány szót; lásd aratási technik a, cséplési technik a, malo m.
