Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

I

- 379 J A

K INTENZÍV GAZDÁLKODÁ

S: lásd belterjes gazdálkodá

s. INTENZÍV GAZDASÁGI NÖVEKEDÉ

S: A gazdaság fejlődésének olyan típusa, amelyben a növekedés fő tényezője -- szemben az extenziv gazdasági növekedé

ssel — a munkatermelékenység emelkedése. Az intenzivizálás széles körii tevékenységcsoportokat ölel fel: a munkások szakképzettségének növekedését, a munka és a termelés jobb megszervezését, a termelési eszközök hatékonyabb felhasználását és túlnyomóan olyan beruházásokat, amelyek a technika és a technológia fejlesztésére irányulnak. Ti. az intenzív periódus jellemzője, hogy a foglalkoztatottak létszáma és a termeléshez szükséges alapok lassabban nőnek, mint maga a termelés — végső kalkulációban fontos kritérium az önköltség csökkentése. Tehát a munkatermelékenység elméletileg a munkaintenzitás /a változatlan feltételek melletti adott időegységre jutó munkaerő-kifejtés/ emelése nélkül is növelhető, a gyakorlatban azonban a két folyamat nehezen függetleníthető egymástól. A kapitalizmusban a profitérdek közvetlenül ezirányban hat, a szocialista országokban pedig az, hogy a munkásosztál

y extenziv jellegű, kései és gyorsitott gyarapodása miatt a munkaidő és a munkaerő kihasználása néhány évtized alatt még nem érte el az anyagi termelési feltételek alapján lehetséges ésszerű, optimális nivót. Természetesen a fejlett tőkésországokban jóval korábban is merültek fel az intenzív növekedésre való áttérés követelményei — fokozatosan a XIX. század végétől a második világháborút követő helyreállításig —, és a szocialista gazdaságpolitika az örökölt hátrányos különbségek felszámolása érdekében szinte napjainkig extenziv utat követett. Az intenzív gazdasági növekedésre való váltás nálunk az 197o-es évektől vált kardinális problémává. Az "intenziv" jelző relatív fogalom — majd minden gazdaságot összehasonlíthatunk, mint ilyent, valamely "külterjesebbel", kevésbé termelékennyel. Ilyen értelemben az intenzivitás kategóriáját az ókori és feudális korszakbeli