Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

I

- 371 J A

K Dússal, annál inkább támogatták viszont a Habsburgok, mivel benne látták a magyar nacionalista reformmozgalom hatékony potenciális ellenlábasát. — Az illír eszmekor gyakorlati politikai funckiója igy csak a viszonylag kislétszámú horvát nemzetisé

g szélesebb délszláv hátterének biztosítása lehetett. A XIX. század második felében már fokozatosan veszített ideológiai hatóerejéből, olyan tartós történetszemléleti irányzattá pedig, mint pl, dáko-román elméle

t. egyáltalán nem alakult. Az "illir" elnevezést egyébként először a délvidé

ki szerbek használták még a XVIII. században, különféle átmenetileg felállított, de nem stabilizálódott önkormányzati intézményeik /"Illir nemzeti kongresszus", "illir deputáció" stb,/ jelzőjeként. Szisztematikusan kidolgozott nemzeti eszmerendszer azonban akkor még nem fonódhatott e nomenklatúrák köré, IMMUNITÁ

S /mentesség/: A nagybirtokoso

knak a korai feudalizmus utolsó időszakában, a rendiség kikristályosodásának előzményeként megszerzett olyan jogainak összessége, amely a királyi központi és — az eredetileg a királyt képviselő — vármegy

ei igazgatás alóli mentességet jelentette. Az immunitás egyrészt magába foglalta a földesúri birtokon élő népek feletti bíráskodási jog, az úriszé

k intézményének megjelenését, amelyet az egyháziak a XII, század végétől, a világi magánbirtokosok a XIII, században szereztek meg. Másrészt azt a kiváltságot jelentette, hogy az uralkodó osztály tagjai mentessé váltak — a XIII-XIV. század folyamán — az Arpád-kor királyi ad

óitól /az ún. szabadok dénáraitól, a collect

a nevü rendkívüli adótól/, illetve ezek a földesúrnak fizetendő jobbágyszolgáltatássá váltak. Hasonló királyi adomány eredményeként váltak földesúri jövedelemmé a kisebb királyi haszonvétele

k /jura regalia minora/ is, I

N: Ezzel az ismeretlen eredetű szavunkkal jelölték elődeink már a IX-X. században, majd az egész Árpád-korban a