Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

H

- 367 J A

K a környező országokban. A Felvidé

ken "bra

tri"-riak /testvéreknek/ nevezték magukat és Jiskra vezetésével nagy területeket tartottak fennhatóságuk alatt, egészen Mátyás koráig. Az ő közvetítésükkel terjedt el Magyarországon a huszi t.izmu

s, melynek hatása megmutatkozott az 1437-38. évi parasztfelkelésben is. Arai a katonai hatást illeti, először Hunyadi János, mégpedig igen sikeresen alkalmazta a huszita harcmodor egyes elemeit, melyben közrejátszottak a seregében szép számmal harcoló husziták. Ők akkor már zsoldo

s katonai szolgálatot vállaltak, és ilyen minőségben szerepeltek Mátyás király hires fekete sere

gében is. HUSZITÁK, HUSZITIZMU

S: lásd eretnekmozgalma

k. HÜBÉRBIRTO

K = adoraánybirto

k. HŰBÉRISÉ

G: A feudális függés jellegzetes formája, melynél a hűbérúr /senior/ földbirtokot adományozott emberének /homo/, hűbéresének /vasallus/, aki neki hűséggel /fides/ s ennek jegyében katonai és tanácsadási, ritkán anyagi szolgálattal /servitium

/ tartozott. A hűbéri függés személyes jellegű volt, az embereket nem társadalmi csoportként, horizontálisan, hanem egyéni vertikális kapcsolattal kötötte össze. Ezért lehetett egy vazallusnak ukár több hűbérura is. A vazallus továbbá maga is hübérurává lehetett a tőle birtokadományokat kapott kisebb hűbéreseknek, azaz kialakulhatott az ún, hűbéri láncolat. — A hűbériség a katonai és a tanácsadási szolgálattal a korai feudális állam fegyveres és igazgatási apparátusát biztosította. Másfelől: a hűbéri láncolatban "az én hűbéresem hűbérese nem az én hűbéresem" volt, azaz az egyéni, személyes jellegű vazallitás -- az önellátó gazdálkodá

st folytató nagybirtok gazdasági alapján — a feudális territoriális széttagolódás bázisa volt. A hűbériség ilyen kifejlett formában Ny-Európában alakult ki már az ezredik év idejére. Magyarországon a fe-