Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

H

- 357 HOS

SZ lyi herce

gével egybeesett, az előbbi másodlagos szerepre kényszerült, mint pl. II. András idején. Végeredményben a norvát-szlavón bánok sohasem lettek szuverén uralkodókká; önálló külpolitikájuk, birtokadományozá

si joguk nem volt. 152Ó után, a Habsburg korszakban rohamosan hanyatlott a báni méltóság tekintélye ós hatásköre. Ugyanis a török és velencei területfoglalások, illetve a megmaradt részekből Krajna, Karintia, Stájerország védelmére kialakitott katonai ha tárőrvid é

k a bán háttérbe szorulását és a császári katonai igazgatás előtérbe kerülését idézte elő. Már jóval a török kiűzése után — többek között magyar rendi követelésre — Mária Terézia állította helyre részben a polgári kormányzati rendszert és ennek nyomán a bán ismét Horvát-Szlavónország kapitán

ya és ezenkivül a határőrvidék egy kisebb részének, az ún. báni határőrvidéknek a parancsnoka lett. A horvát-magyar kiegyezés /1868/ után a korlátozott autonómi

át élvező Horvátország kormányzata élén továbbra is a bán állt, aki a horvát-szlavón-dalmát országgyűlésnek lett felelős. De a bánt a magyar minisz terelnö

k javaslata alapján a király nevezte ki. A báni méltóság pedig elvesztette katonai jellegét, kizárólag polgári tisztséggé vált. HORVÁT-SZLAVÓNORSZÁ

G: lásd Horvátorszá

g és Szlavóni

a. HOSPE

S /latin, = vendég/: Általában más helyről érkező telepes, jövevény elnevezése, akiknek társadalmi állapota és származási helye igen különböző lehetett. Ennélfogva a fogalom heterogén tartalmú s koronként is változott, ami a X-től XVXIX, századig húzódó telepitési mozgalmak mindenkori gazdaság- és társadalomtörténeti hátterével van összefüggésben. A korai Árpád-korban a hospes lehetett paraszti agrártelepes, kézműves, kereskedő, de az uralkodó osztályba /a magasrangú előkelő

k, a kisbirtokú vitéze

k, a kleriku

sok közé egyaránt/ kerülő jövevény is. A X-XI. századot az utób-