Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
- 25 gi egységek száma pedig az 5°o-at. Ettől kezdve a centralizáció következtében számuk — viszonylag azonos terület /az ország müveit területének 11 #-a/ mellett — a 7o-es évekre lecsökkent 15o körülire. Napjainkban a gazdaságok közel 60 %-a 6 000 hektárnál nagyobb területen termel, mig 19Í+9_ben az 1 000 hektárnál kisebb gazdaságok voltak dominánsok. Leglényegesebb feladataik: az árutermelé s növelése, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése, a mezőgazdasági termelőszövetkezete k helyes gazdálkodásának elősegítése tanácsadás és példamutatás útján. Különösen jelentősek feladataik a jó minőségű szaporítóanyag — vetőmag, oltványok, csemeték stb, -- termelése, illetve az állattenyésztésben a jó minőségű tenyészanyag előállítása terén. Ezen túlmenően -- főleg a termelőszövetkezetek megerősödéséig -- egyik alapvető feladatuk volt az állami központi ár ukészletek és mezőgazdasági exportcikkek előteremtése, /Az államvezetés politikai jelentőséget tulajdonított annak, hogy mint tulajdonos közvetlenül megtermelje a készletek tetemes részét, s ne függjön teljesen az egyéni termeléstől,/ — A hatvanas évek közepéig — ezen utóbbi feladat kivételével — azonban kevéssé voltak képesek minderre, jóllehet terülegységre számítva a beruházások többszörösét kapták mint a termelőszövetkezetek, A területegységre számított eszközállományuk értéke csaknem háromszor annyi volt, mint a termelőszövetkezeteké, ám az össztermelésük -- szintén területegységre számítva — csupán ugyanakkora, a nemzeti .jövedelem termeléséhez való hozzájárulásuk pedig csak harmada a többi gazdaságénak. /A beruházások alacsony hatásfokához hozzájárult az állami gazdaságok többszöri átszervezése,/ — A hatvanas évek közepétől lényegesen jobban látják el fenti funkcióikat, Élen járnak a modern technika és technológia meghonosításában. így pl. az állami gazdaságok szervezték meg a termelőszövetkezetekben az iparszerü baromfihús-termelést, a kukorica korszerű termelési rendszerét stb.
