Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
D
- 133 D ÉZS DIREKT GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZE R = tervutasításos rendszer — lásd: tervgazdálkodá s. DIREKTÓRIU M: 1. A laűln "dirigere" = 'irányit' ige főnévi származéka, jelentése: meghatározott /út/ irány, A magyarországi lati nságban 'kormányzás, igazgatás' jelentés viszont a latin "director" szóból alakult ki, s elsősorban francia közvetítéssel terjedt el a francia forradalom hatására, ugyanis ott 1795 és 1799 között egy öttagú testület /direktórium/ gyakorolta a végrehajtó hatalmat, 2, A katolikus egyhá zban a misére, szertartásokra és a kötelező napi imákra vonatkozó, évenként kiadott utasításokat illették ezzel az elnevezéssel, 3, Az újkori magyar történelemben direktóriumnak vagy intézőbizottságnak nevezték a Tanácsköztársaság idején a különböző szintű /fal usi. váro si. .járá si és megy ei/ tanácso k végrehajtó hatalmi szerveit, amelyeket a tanácsok saját tagjaik sorából maguk választottak, A direktóriumok tagjai 1919 március 21-től ápipilis közepéig, a tanácsválasztásokig 3-5 főből, ezt követően pedig a falvakban legfeljebb 5j a járásokban 15, a városokban és Budapest kerületeiben legfeljebb 2o, a megyékben /ekkor kerületeknek nevezték őket/ 4o tagból álltak, Budapest központi tanácsa viszont 80 fős direktóriumot alakithatott. Mivel a városi, a járási, a megyei, valamint a budapesti kerületi és központi intézőbizottságok elég nagy létszámúak és ennél fogva igen nehezen mozgathatók voltak, s a felmerülő problémákban számtalan esetben azonnal kellett intézkedni, ezeknél az intézőbizottságoknál létrehoztak egy szűkebb — 3-5 főből — álló operativ testület.et és sok helyen már csak ezeket nevezték direktóriumoknak, A direktóriumok készitették elő és hajtották vagy hajtatták végre a tanácsok határozatait, vagyis a direktórium az államigaztatás általános hatáskörű helyi szerve volt. Feladatkörébe tartozott, hogy közvetlenül is intézkedjen min-
