Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
ADM - k mellé beosztott tiszt, kinek feladata a parancsok, jelentések megfogalmazása és azok továbbitása, általában az Írásbeli ügyek intézése, valamint a csapatok tisztán katonai szükségleteiről való gondoskodás volt. E tennivalók irányitójaként a parancsnokság segédtiszti irodáját, az adjutancurát vezette. Elnevezése parancsnokainak szolgálati állásától függött, igy volt zászlóalj-, ezre d- stb. segédtiszt. ADMINISZTRÁTORI INTÉZMÉN Y: Az örökös főispá nsággal függ össze kifejlődése. Ha a főispá n kiskorú volt, vagy alkalmutlan a tisztség viselésére, esetleg egyéb teendői miatt nem tudott főispánságával foglalkozni, a király lielynököt /főispáni helytartót/ nevezett ki mellé, vagy helyébe, akit a közéletben adminisztrátornak neveznek. Általánossá a reformkorban vált. Az udvar rendszerint konzervatív politikai beállítottságú személyeket nevezett ki adminisztrátoroknak, akik igen magas fizetésért /évi 6000 frt/ minden törvénytelenségre kaphatók voltak. Feladatuk volt, a vármegyei közgyűlé st úgy befolyásolni, hogy kormányt támogató követeket küldjön az orszáffgyülé sre. ennek megfelelő követi utasitá ssal. s általában a megyei tisztikar, a megyei hatósági szervek döntéseit a kormány kívánságával összhangba hozza. A XIX. század negyvenes éveire a kormány annyira kiépítette az adminisztrátori rend- ' szert, hogy a megyé k többségében főispánok mellett adminisztrátorok is ültek. Az adminisztrátori rendszer kezdettől fogva ellenzést váltott ki a megyék többségében. Az ellenzék általában úgy tekintette azt, mint kormány kísérletét a megyei önkormányza t felszámolására. Az adminisztrátorok ez aggodalomra rá is szolgáltak, mert a vármegyei, törvényszé ki elnökséget, a megyei levelezések aláirási és pecsételési jogát sok helyütt megszerezték az alispá noktól. A megyegyülések elnöki székeiben erőszakoskodtak, s megakadályozták az ott egybegyűlt választók akaratának szabad érvényesülését, vagy éppen meghamisitották a választási eredményt.
