Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

A

- 5 AB

S

Z Az adminisztrátori rendszer az 1848. évi forradalommal szűnt meg. Vö. még: királyi bizto

si ADÓ: Szűkebb értelemben az állam vagy valamilyen közület /megy

e, közsé

g, egyház/ fenntartási költségeihez, a közszükségletek fedezéséhez való — természetbeni avagy pénzbeni -- hozzájárulás, anélkül, hogy az adófizetők ezért közvetlen, meghatározott ellenszolgáltatást kapnának. Az adók lehetnek közvetlen, másnéven egyenes ad

ók és közvetett ad

ók /forgalmi, fogyasztási adók/. Ez, a tőkés államháztartás fejlett viszonyait szem előtt tartó kategóriarendszer a modern korban is inkább csak elvileg rendelkezik éles fogalmi határokkal. Az un. illetékek, melyek az adókkal formailag ellentétben, hatósági ellenszolgáltatás, hivatali ügykezelés költségei fejében szedetnek, gyakran nem különíthetők el a forgalmi adóktól. Hasonló a helyzet a vá

mokkal, melyek révén burkolt adófizetőkké lehet tenni kül- s belföldieket egyaránt. A ritkábban alkalmazott tágabb adófogalomba, melynél az adó magába foglal minden közszolgáltatást, igy az illetékek, vámok is beletartoznak. A feudális korban a fogalmi keretek még inkább mások voltak. A szorosan vett középkori adók mind egyenes adók voltak. Ide tartoztak Magyarországon a XI. századtól kezdve a füstpén

z /a szabadok dénárai

/, a különféle etnikai adónemek: szlávok nyestbőradója, szókelve

k. kuno

k ökörsütése, aztán különféle alkalmi ajándékok és a szállásadás-ellátás terhe /descensus

/

. Kialakultak a ho

spes

e

kre szabott és a rendkívüli adókivetések /collecta

/, de az egyenes adók nem képeztek elsőrangú bevételi forrást s mégcsak nem is stabilizálódtak a XIV-XV. századig. Az immunitá

s-jogokkal több közülük földesúri szolgáltatássá vált, mígnem aztán a szilárd, 1848-ig élő új adónemek: a kapuad

ó s főként az állandósuló hadiadó fokozták fel az állami adóbevételek arányát, -- Az Árpád- és Anjou-korban különösen, azután az egyenes adók mögé szorulva, a regálé

k jelentőségét kell kiemelnünk, /A királyi birtokok jövedelme, a harmadik bevételi csoport, földesúri jellegű volt,/ A regálék tulajdonképpen a polgári kori forgalmi /vö.