Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
C
CSEB - 114 CSEB E K : lásd űrmértéke k. CSEBERAD Ó; lásd hegyvá m. CSELÉ D; A feudális, majd még inkább a kelet-európai tipusú kései feudális, végső kifejletben pedig az ilyen maradványokkal terhelt magyar tőkés társadalomnak az az ipari, sőt a többi mezőgazdasági munká snál is elnyomottabb helyzetben lévő bérmunkása, aki a kikötött bérért mezőgazdasági vagy háztartási munkára egész évre elszegődik. Cselédeket a középmarasz t, a nagygazd a. az uradalo m alkalmazott a legnagyobb számban, de ezen agrárproletáriátu shoz tartozó /ún, gazdasági cseléd/ csoporton kivül cselédeknek nevezték az alacsonyabb beosztású városi alkalmazottakat — a házicselédeket — is. De még a mezőgazdasági bérmunkásokon belül is gyűjtőnév a cseléd, amelybe a libapásztor, kiskanász, bére s. öregbéres, kocsis stb, mind beletartozik, Igy a cselédeknek főként az uradalmakban, de a kisebb gazdaságokban is árnyalt hierarchiájuk alakult ki, ahol pl, a belső cselédek /parádés kocsis, szobalány stb./, az állatgondozó csikósok, juhászok, gulyások, csordások, kanászok — ebben a sorrendben — fölötte álltak az ugyancsak tagolt poziciójú béreseknek. Az egyes besorolási-foglalkozási csoportok élén a gazdák álltak: a béresgazda, a szérüsgazda stb,, akik irányitották beosztottjaik napi munkáját. A cselédség lehetett egy egész életen, generációkon át tartó állapot, de korlátozódhatott — főként a nőknél — a házasság előtti évekre, a létalap megteremtéséhez szükséges időszaki munka idejére. Az uradalmi cselédmunka zöme nem volt szakositott, általános paraszti tevékenységet kivántak meg tőlük. Munkaerejükkel korlátlanul a gazd a rendelkezett, kiméletlenül, gyakran testileg fenyitve, magánéletüket semmibe véve sajtolta ki a konvencióban — szerződésben — megállapított járandóság /készpénz, természetbeni, illetményföld/ ellenszolgáltatását. Az 1898-as ún. rabszolgatörvény megvonta tőlük a sztrájkjogot, s bár az 19o7: XLV.tc, megszüntette a kirivó feudális kötelezettsége-
