Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
- 1 ABSZ ABSZOLUTIZMU S /abszolút monarchia/: A feudális állam utolsó s egyben bomlási formája, amely a rendi hatalmában korlátozott feudális uralkodó osztály és az erősödő tőkés polgársá g erőviszonyainak egyensúlyi helyzetében jön létre. Az erős királyi hatalom a burzsoázi ára támaszkodik, igy teremti meg azokat az anyagi forrásokat, amelyek függetlenítik a rendi gyűlé s adóügyi beleegyezésétől, s amelyek révén saját — központi és vidéki — igazgatási apparátust és hadsereget tarthat fenn. Ezen hatalmi eszközök révén egyfelől a rende k, másfelől a polgársá g és uarasz t sáp : támadásaitól védi az államot. Az abszolút monarchikus állam azonban nem polgári jellegű; alapfunkciója a .jobbágysá g fölötti osztályuralom állami-intézményes biztositása az elerőtlenedett helyi territoriális földesuraság helyett. Amellett jellegéhez tartozik egy rendi ellenállásból kikapcsolódott, főhivatalokban, hadseregben, reprezentatív szinekurákban elhelyezkedő udvari nemessé g — mint fő haszonélvező — kialakulása, Az abszolutizmus igy csak ideiglenes intézményes fegyverszünet a feudális és tőkés erők harcában; anyagilag bizonyos határig támogatja a burzsoáziát /merkantilizmus /, de belső ellentmondása éppen az, hogy a tőkés erők túlléphetnek, az állami-feudális kereteken s azt forradalommal söprik el, mint zsarnokságot, E mintaszerűnek tekinthető -- bár angol s francia változataiban sem teljesen egyveretü -- fejlődés azonban nem folyt le mindenütt egyformán: végeredményben a polgári erők adott gazdasági-társadalmi súlyától függ, hogy a feudális uralkodó osztálynak meddig s milyen mélységben sikerült fenntartani a polgársággal az egyensúlyt, a feudális — bár "államosított" — kizsákmányolást. Nemcsak a tőkés burzsoá erőkétől — Kelet-Európában ezek hiánya a legszembetűnőbb —, hanem a középkori városi polgársá gétói is. Az utóbbiak éretlen állapota esetén az abszolutizmus a rendi városi jogokkal együtt a kapitalista csirákat is elpusztíthatja /Spanyolország/. Ha azonban nincs erős védelmező központi hatalom, akkor, amikor a tőkés kezdemények kitörnek a középkori város-
