Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
ABSZ - 2 gazdaság sziik köréből, ismét csak befulladhat a tőkés fejlődés /Németország/. Itt jön számitásba az is, hogy abszolút monarchiák keretei között Európa modern nemze tei voltak születőben; a vá mpolitikában és terjeszkedési törekvésekben csirázó országos pia c és az ideológiai egység /államvallás / vonalán például. Az abszolút királyságot azonban e téren dinasztikus érdekek vezérelték, azaz az egységesítő törekvések a rendi részegységek — tartományok, váro sok stb. — felszámolását természetesen anélkül célozták l'ogy az etnikai határokat szem előtt tartották volna. De többről van szó: minőségi különbség van a középkori univer zális /német-római/ birodalom szemléletében élő Habsburgok s az angol, francia államterület között, ahol az előbbi ir realitását, illetve az utóbbiak egységesülését éppen a tőkés gazdasági kohéziós erők szinvonala és iránya, valamint magának az abszolutizmusnak belső erőforrásai döntötték el Magyar történeti vonatkozásban a Habsburg abszolutizmust idegennek szokás tekinteni. — A Habsburgok abszolút hatalmának kezdetét egyes történészek a XVI. század közepére teszik. Az igény erre tényleg felbukkant, léteztek a központi kormányszéke k. de a kormányzat mintegy lebegett egy lényegében érintetlen feudális rend felett. Nem támasz kodhatott a gyenge ausztriai polgárságra, hanem anyagilag délnémet tők ére, társadalmilag leginkább a katolikus főpap sá gra. A délnémet ban kházak összeomlása után, a XVII. század elejétől előtérbe kerültek az osztrák kereskedő tőkések de a döntő bázist a rendi országok-tartományok feudális ari sz tokrác i á ja adta, akiknek kiszolgáltatták a csehországi iobbágysá ^o t. Ez a rendeknek csak korlátozott visszaszorítását tette lehetővé, leginkább Csehországban, de az alsó fokú igazgatás ot t is rendi kézen volt, rendi gyűlések is üléseztek. A magyar feudálisok pedig különösen megőrizték pozícióikat; az egyébként is szűkös gazdasági és társadalmi bázissal t<iró, igy Habsburg részről sem következetes és egységes, végül csak sziik kincstári érdekre tekintő, XVII. század végi abszolút hatalmi törekvések /l. Lipót/ a kuruc
