Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)
4/ Az irtáeföld és irtástelek
- 52 57, 75 hold szántából és 4-16 kaszás rétből álló gazdaságok •annak. A zsellérek kezén 4-16 holdas irtásföldek láthatók. A különböző kiterjedésű lrtásföldek folyamatos telekhez kapcsolódása, adásvétele, cseré je,átörökítése idézte elő azt a bonyolult összevisszaságot,mely a telekföldek kiterjedésében az úrbérrendezés előtt csaknem minden irtásfaluban megmutatkozik. Az irtástelek külső tartozékainak ki terjedése nem függ a belső telek nagyságától, vele semmiféle arányossági viszonyban nincs,ami annak bizonyítéka, hogy itt nem osztották a földeket. Azonos nagyságú belső telkekhez különböző kiterjedésű földek tartoznak, a résztelkek külső tartosékai nem arányosak sem egymáshoz, sem a belső fundus nagyságához. Pétervásárán péld. 1770-ben az egyik egésztelkes gazdának 49 holdas,a másik egésztelkesnek 8 holdas,az egyik féltelkesnek 12,a másiknak 55 hold földje van, a negyedtelkes gazdának több a földje, mint az egésztelkesnek,az egyik zsellér meg éppen 29 holdon gazdálkodik. 1770 ben a telkes jobbágyok 3/4 része nem tudta megmondani az öszszeiróknak, milyen nagyságú telke van. Ahány jobbágy,annyi különböző kiterjedésű telek. 5 0"Rózsaszentmárton -akkor Fancsal- lakói vallják 1770-ben s » Szántóföldeink nagyobb része irtvánföld,melyeket azelőtt nagy munkával irtottunk, azért magunk között egyenlőképpen még ekkoráig föl nem osz tottuk, hanem kikl, amennyi irtvánföldgye vala, kinek több, kinek kevesebb, az szerint vetette s igy meg nem tudhatni, hogy az «gész házhely után mennyi pozsonyi mérő vetésére lehetne". 5 1' Az irtástelek földjelnek a belső telek nagyságától független,különböző kiterjedése ebben az időben nemcsak Heves megye területén, hanem az ország egyéb irtásterületein is megszokott jelenség.Okát a jobbágytelek nagymérvű osztódásában, felaprőzódásában szokták megjelölni. Ez az indokolás téves. A telekföldek felosztása nem eredményezhetne különböző kiterjedésű parcellákat, hanem vagy egyenlő,vagy a-
