Heves megye községeinek iratai 1808–1944(–1978) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 11. (Eger, 2004)
A községek önkormányzata
14 A községek önkormányzata 5 A község a polgári államberendezkedés egyik alapegysége. Jogi fogalom, amely egy meghatározott területen vagy településen élő közösséget jelöl. Jogi személyiség, lényeges alkotóelemei: terület, népesség, közhatalom. A modern értelemben vett község Magyarországon a kiegyezés után, a dualizmus korában jött létre. A községek jogállását az 1871:18. tc., az ún. első községi törvény szabályozta, mely kodifikálta az akkor fennálló állapotot, ugyanakkor e törvény alapján szervezték meg a községek képviselőtestületüket és elöljáróságukat. Az 1871. évi törvény egyes rendelkezéseit módosította az 1876:5. tc. A tulajdonképpeni alapvető községi törvény az 1886:22. tc., melyet második községi törvénynek is neveztek. Ezek a törvényi szabályozások kisebb módosításokkal, illetve kiegészítésekkel lényegében hatályban maradtak egészen 1950-ig. Ilyen fontos pótlás volt az 1900. évi 20. tc., mely szerint a községi hivatalos személyzet képzéséről az állam gondoskodott közigazgatási tanfolyam útján. A 126000/1902. BM rendelet részleteiben szabályozta a községi ügyvitelt, az 1929. évi 30. tc. a választójog, az eljárási jog és a fegyelmi ügyek területén hozott változást. A második világháború idején a községi önkormányzati jogokat korlátozták. Az 1942. évi 22. tc. a megyei, városi és községi állásokat kinevezéshez kötötte, a községi jegyzőket a belügyminiszter nevezte ki. A gyámhatóságot teljes jogkörrel (árvaszék működtetésével) csak az arra alkalmas rendezett tanácsú városok és egyes nagyközségek és kisközségek, nem teljes jogkörrel (közgyám alkalmazásával) minden községben az 1877:20. tc., illetve az 19274. tc. értelmében gyakorolták. A községnek csak egy hivatalos neve lehetett, melyet a belügyminiszter az Országos Községi Törzskönyvbizottság javaslatára az 1898: 4. tc. rendelkezései alapján állapított meg az illetékes községek és törvényhatóságok meghallgatása után. A község jogállása és az önkormányzat jogköre Az 1871:18. tc. a községek összefoglaló néven meghatározott településeket három csoportba sorolta: - rendezett tanácsú városok; - nagyközségek (mezővárosok és nagy faluk), melyek rendezett tanáccsal nem rendelkeztek, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni képesek voltak; - kisközségek, melyek a törvény által a községekre ruházott teendőket korlátozott anyagi viszonyaik miatt saját erejükből teljesíteni nem lehettek képesek és emiatt közigazgatásuk részben összefonódott más községekével. Az 1886:22. tc. meghagyta a községek három változatát, de a nagyközségek esetében eltörölte a mezőváros, mint jogi fogalom elnevezést. A rendezett tanácsú városok 1929-től megyei város néven szerepeltek (1929. évi 30. tc. 37. §). A kisközség és nagyközség közös vonása, hogy felügyeleti hatósága mindkettőnek a járási főszolgabíró volt. A város kibővített hatáskörrel rendelkezett és közvetlenül a vármegye felügyelete alá tartozott, azaz nem volt járási fellebbviteli hatósága. A nagyközség képes volt önállóan ellátni feladatait, saját jegyzője volt. A kisközség jellemzője a lakosok viszonylag 5 A községi önigazgatásról szóló bevezetőnél felhasználtam Szaniszló Ferenc levéltáros kollégámnak a 3. számú jegyzetben említett XXII-es fondfőcsoport repertóriumban a „Községek" részhez írt, ennél szükségképpen rövidebb összefoglalóját. (Id. mü 31-37. p.)
