Heves megye községeinek iratai 1808–1944(–1978) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 11. (Eger, 2004)

A községek önkormányzata

15 alacsony száma, csekély teherbíró képessége, mely szükségessé tette adminisztrációs költségeik csökkentését. Minden kisközségnek megvolt a saját képviselőtestülete, elöljárósága, de jegyzőt, körorvost kettő vagy több szomszédos kisközség közösen tartott, és a működési költségek arányát az érintett községek meghallgatása után az alispán határozta meg. Az így létrejött körjegyzőségek nem voltak önkormányzatok, hanem társas viszonyt jelentettek a kisközségek közt, így külön szervezetük sem volt. A körjegyzőségnek nevet kölcsönző székhely község semmilyen joghatósággal nem rendelkezett az ugyanazt a jegyzőt alkalmazó többi község felett. Iratanyaguk sem olvadt egymásba. A községek jogkörét a hatályban lévő községi törvény állapította meg. A község a törvény keretei között önállóan intézte ügyeit, végrehajtotta a kormány és a törvényhatóság (a vármegye) állami és önkormányzati igazgatásra vonatkozó rendelkezéseit. A község feladata saját belügyei tekintetében kiterjedt a szabályrendelet alkotásra, a községi törzsvagyonra, helyi adó kivetésére és beszedésére, a községi utak fenntartására, közlekedési eszközök üzemeltetésére, iskolák, intézetek működtetésére, a szegényügy kezelésére és rendészeti feladatok ellátására (pl. tűzrendészet, mezei rendészet). A községi belügyek sokszor településenként változtak, lehettek egyediek is, de általában jogszabály utalta hatáskörükbe. A belügyi igazgatásból feladatuk volt a közveszélyek elhárítása (pl. tűzvész, árvíz okozta károk), élet- és vagyonmentés, tűzoltóság fenntartása, a népjóléti igazgatásból községi orvos és bába alkalmazása, községi húsvizsgálat, gyámhatóság, szegényügy, köztemetői rendészet, halottkémlelés, a földművelésügyi igazgatásból a közvágóhíd telepítése és működtetése, állatvásár tartása, tenyész- és apaállat tartás, közlegelő fenntartás, legelői szabályrendelet alkotása, birtokhatárjelek fenntartása, mezőőrök alkalmazása. Művelődésügyi feladata volt iskolák létesítése és fenntartása, ha arról más szervezet nem gondoskodott, felekezeti iskolák segélyezése, iskolán kívüli népművelési kérdések megoldása. Ipari és kereskedelmi igazgatásból súlymérlegek fenntartása, piacok és vásárok tartása, közlekedési igazgatásból a belterület közlekedési kérdéseinek megoldása, utcák, terek nyitása és fenntartása, valamint a községen átvezető törvényhatósági utak fenntartásához való hozzájárulás tartozott a feladataik közé. A község a vagyona felett tulajdonjogot gyakorolt, s mint jogi személy örökölhetett, ajándékozhatott, pert folytathatott, de csak a felsőbb hatóság jóváhagyásával. A község maga készítette költségvetését és zárszámadását, amit a közgyűlés hagyott jóvá. A község feladata volt kisebb horderejű - nem a hivatásos bíróságok elé tartozó ügyekben - a bíráskodás (mezőrendőri ügyek, erdei kihágások, kisebb polgári perlekedések, gazdasági cselédek ügyei), a gyámügyi kérdések megoldása. A köztartozásokat, közadókat behajtotta, az egyházi adók behajtásához segítséget nyújtott. A községi jegyző 1896-tól ellátta az állami anyakönyvvezetői feladatokat is. Tevékenységéhez tartozott a marhalevél-kezelés és bizonyos közérdekű adatokról nyilvántartások vezetése, melynek legtöbbjét felsőbb hatóság vagy jogszabály rendelte el. A több mint száz nyilvántartásból néhány fontosabb: választói névjegyzék, külföldiek nyilvántartása, büntetett előéletűek, feltételesen szabadon bocsátottak, toloncoltak nyilvántartása, adóalanyok és adótárgyak nyilvántartása, egyesületek, iparosok, tanoncok, bábák, italmérők, közlekedési balesetek nyilvántartása, gazdasági cselédkönyvek, munkásigazolványok, gyámoltak, segélyezettek, közsegélyre szorultak nyilvántartása stb. A község a lakosság részére különféle igazolványokat, bizonyítványokat állított ki, melyek vagyoni, családi állapot bizonyítására szolgáltak. A község és az ott lakó személy között jogi kapcsolat volt, amit a községi illetőség fejezett ki. Ez a magánszemély számára védelmet is nyújtott, pl. nem lehetett a községből eltávolítani a helyi illetőséggel rendelkező lakost. Minden magyar állampolgárnak valamely község kötelékébe kellett tartoznia, de csak egy községébe. Az illetőség akkor szűnt meg, ha a személy egy másik községben szerzett illetősé-