Heves megye községeinek iratai 1808–1944(–1978) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 11. (Eger, 2004)
A községek önkormányzata
123 első felében esedékes ülésen az előző évi zárszámadást, a szeptember első felében esedékes ülésen pedig a következő évi költségvetést kellett megtárgyalniuk. 1903-tól a képviselőtestület két rendes ülést volt köteles tartani, az első félévit februárban, a második félévit augusztusban. A községi elöljáróság 1872-ben a bíróból, a jegyzőből, a törvénybíróból, négy tanácsbeliből és a közgyámból állt. A pénztárnok teendőit a törvénybíró végezte. A szolgaszemélyzetet a kisbíró és a községi rendőr alkotta. 1887-től az elöljáróság tagja lett a körorvos is. A szolgaszemélyzethez a szükségletnek megfelelően az elöljáróság éjjeliőrt is alkalmazhatott. 1903-tól a tanácsbeliek száma háromra csökkent, a pénztáros feladatait pedig a bíró látta el. A segédszemélyzethez a segédjegyzőt, a szülésznőt, a halottkémet és a vágóbiztost sorolták. A segédjegyző ellátta a községi kézbesítő feladatait is. A szolgaszemélyzet a mezőőrökkel és a faluzó levélhordóval bővült. 1907-től a tanácsosok száma ismét négy lett. A segédszemélyzet létszáma csökkent, és ide már csak a szülésznőt és a halottkémet sorolták. A szolgaszemélyzetet a kisbíró, az éjjeliőr és a mezőőr alkotta. Raktári jegyzék 1. 1. Iktatott iratok 1919 2. Anyakönyvi nyilvántartás 1907-1958 Terjedelem:! doboz = 0,12 ifm V—287 Vámosgyörk nagyközség iratai 1903-1944 (-1945) Történeti áttekintés Mindvégig a Gyöngyösi járáshoz tartozott. 1871-1950 között nagyközség volt, 1895-től önálló anyakönyvi kerület. Lakossága 1869-ben 1501, 1880-ban 1460, 1890-ben 1829, 1900ban 2016, 1910-ben 2207, 1920-ban 2240, 1930-ban 2278, 1941-ben 1972 főt számlált. A község határa 1886-ban 3790 kat. hold kiterjedésű volt, melynek belterületén kívül Berekalja, Alsómajor, Felsőmajor, Farkas tanyák (3 db), Rédei tanyák (3 db) és Farkas István tanyája külterületi lakott helyek voltak. 1872-től a képviselőtestület 20 rendes és 4 póttagból állt. 1876-tól a képviselőtestület két rendes ülést volt köteles tartani, az egyiket tavasszal a községi zárszámadás, a másikat ősszel a következő évi költségvetés megtárgyalására. Az 1930. évi szabályrendelet 20 főben állapította meg a képviselőtestület tagjainak számát. Rendes ülést 1930-tól tavasszal és ősszel köteles volt tartani, de azt nem határozzák meg pontosan, hogy melyik időpontban. Az elöljáróság 1872-ben a bíróból, a törvénybíróból, négy tanácsnokból, a jegyzőből és a közgyámból állt. A község nem alkalmazott külön pénztárnokot, hanem feladatait a bíró látta el. A segédszemélyzethez tartozott a hadnagy, a községi polgár és a bába. A szolgaszemélyzethez a községi kézbesítőt sorolták. Az elöljáróság annyiszor volt köteles ülésezni, amennyiszer azt a községi ügyintézés szükségessé tette. 1887-től az elöljáróság kibővült a körorvossal és a pénztárnokkal. A mellék- vagy segédszemélyzetet a szülésznő és a halottkém alkotta. A községi hadnagyot és a községi polgárt ettől kezdve a szolgaszemélyzethez sorolták. A községi polgár elnevezése is változott, és ettől kezdve kezdték kisbírónak is nevezni. 1930-ban az elöljáróság tagja lett az adóügyi jegyző is.
