Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának iratai 1956–1989 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 9. (Eger, 2002)
A Magyar Szocialista Munkáspárt
pártbizottság és alapszervezet felettes szerve volt. (A megyei pártbizottság felépítését a következő fejezetben ismertetjük.) A felsőbb pártszervek határozatai kötelezőek voltak az alsóbb szervekre. Az MSZMP legfelsőbb szerve a pártkongresszus volt, amelyet legalább négy-, 1970-től ötévenként hívtak egybe. A pártkongresszus küldötteit a budapesti és a megyei pártértekezleteken választották meg. A kongresszus megválasztotta a három vezető pártszervet: a Központi Bizottságot, a Központi Revíziós Bizottságot (amely 1966-ig tevékenykedett) és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Két kongresszus között a Központi Bizottság irányította az MSZMP-t. A Központi Bizottság saját tagjai közül megválasztotta a Politikai Bizottságot, amely a Központi Bizottság teljes ülései között vezette a pártot. A Központi Bizottság tagjai közül első titkárt választott, aki egyben az egész párt első embere volt. Az MSZMP - elődjéhez, az MDP-hez hasonlóan - állampártként tevékenykedett. Állami döntések csak a párt irányelvei, állásfoglalásai után, annak alapján születhettek. Az MSZMP nem csupán a hatalomgyakorlás szempontjából fontos vezetői funkciókat kontrollálta, de a gazdasági élet és a közélet minden területén érvényesítette embereinek befolyását. A Minisztertanács jogszabályban tette kötelezővé a munkáltatói jogkörrel rendelkezők számára, hogy személyi döntések előtt kikérjék a párt hatáskörileg illetékes testületének a véleményét. Az ún. káderhatásköri listát a Központi Bizottság csak 1989 májusában szüntette meg. Az 1966. november 28. és december 3. között összehívott IX. kongresszus legjelentősebb döntései a gazdasági feladatok, elsősorban az ötéves terv céljának megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának a kidolgozására és bevezetésére irányultak. A népgazdaság fejlesztésének kiegyensúlyozottabbá tételén túl az életszínvonal és az életkörülmények jelentős emelkedésének igényét is határozatba foglalta a kongresszus. Az 1970. november 23-28. között lezajlott X. kongresszus központi feladatként határozta meg a szocialista demokrácia fejlesztését, s napirendre tűzte az alkotmány módosítását. Értékelte a gazdaságirányítás reformjának eredményeit, a szocialista tervgazdálkodás fejlődését. A tanácskozás megerősítette a kétfrontos harc szükségességét. Az elkövetkező évek - különböző kül- és belpolitikai okok miatt - a beindult gazdasági és politikai reformok megtorpanását hozták magukkal. Az alkotmánymódosítás során az ország alaptörvényében is rögzítették az egypártrendszert, a KB pedig határozatban fújt visszakozót a gazdasági reformokra. Az ideológiai „rendcsinálás" híres, hírhedt alaptézise lett az Aczél György által fémjelzett „három T elmélete", miszerint a párt kizárólagos joga, hogy támogassa, tűrje, illetve tiltsa a tudományos és művészeti élet alkotásait. Az 1975. március 17. és 22. között lebonyolított XI. kongresszus felhívja a figyelmet, hogy a világgazdaságban végbemenő folyamatok kedvezőtlenül hatnak a magyar gazdaságra. Ezért kiemelt feladatként szabja meg a termelés hatékonyságának növelését; korszerűsíteni kell a termékszerkezetet, s jobban ki kell használni az ország adottságait. A munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésével az életszínvonal-emelés és szociálpolitika olyan irányú fejlesztését kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot. A gazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulása volt témája a KB 1978. december 6-i ülésének, amely megállapította a gazdaság teljesítményének csökkenését, a nemzetközi kereskedelem cserearányának romlását. Kulcskérdéssé vált a gazdasági egyensúly javítása. Ennek útja az import és a termelés növekedési ütemének összhangja, a gazdaságos exporttal és hatékony termeléssel megalapozott növekedés, a belső felhasználás visszafogása. Az ország adósságállománya erre az időre már több milliárd dollárra rúgott. Az 1980. március 24. és 27. között lezajlott XII. kongresszus megállapította, hogy erősíteni kell a szocialista társadalmi és termelési viszonyokat. A gazdasági életben alapvető feladat a hatékonyság növelése, a termelés szerkezetének átalakítása, a mezőgazdaság további fejlesztése. Csak a gazdasági feladatok eredményes megvalósítása teremtheti meg az életszínvonal megszilárdításának, majd emelésének a feltételeit. 1983 áprilisában a KB ülésén megállapítja, hogy a kongresszus utáni években nem a várt és tervezett folyamatok jellemezték a gazdaság fejlődését, a lakosság életszínvonalának alakulását; nagy erőfeszítésekre van szükség a népgazdaság egyensúlyának megőrzéséhez. Az ország adósságállománya továbbra is aggasztó mértékű. Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985. március 25-28. között ülésezett. Határozatában a társadalmi, a politikai viszonyok fejlesztésének szükségessége mellett a népgazdasági teljesítmény fokozását, a gazdasági egyensúly megteremtését és megszilárdítását, az életszínvonal és az életkörülmények fokozatos javítását tűzte ki célul. 8
