A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai a Heves Megyei Levéltárban 1948–1990 (1999) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 8. (Eger, 2001)

Bevezető. A termelőszövetkezetek kialakulásának és működésének jogszabályi keretei 1945 és 1990 között

szítö tevékenységek végzését ösztönözte, hogy az ipari munka jövedelmezőbb volt, így pótlólagos jövedelemforrásra tettek szert. A törvény rendelkezett a szövetkezeti társulásokról is: „A termelőszövetkezetek a tevékenységük körébe tartozó egy vagy több feladat megvalósítására - a kölcsönös együttműködés elve alapján - társulhatnak." A társulás lehetett egyszerűbb gazdasági együttműködés, közös vállalkozás vagy szövetkezeti közös vállalat. A jogszabály újrafogalmazta a tagsági viszonyt: tag csak az, akit a közgyűlés felvett és részt vesz a közös munkában. Törölték a tagok sorából azokat, akik csak a belépési nyilatkozatot írták alá, illetve azon pártoló tagokat, akik m m kérték felvételüket a közgyűlésen. A tagi viszony megszűnése esetén a tag tulajdonában levő, a háztáji mértékét meghaladó föld a tsz használatában maradt, kívülálló a szövetkezet vagyonából részesedésre igényt nem tarthatott. A földtulajdonról és földhasználatról szóló 1967. évi IV. törvény a föld magántulajdonának végleges felszámolását célzó, a '40-es évek végétől indított folyamat bevégzése. A formálisan még magántulajdont képező földeket szövetkezeti vagy állami tulajdonná minősítette. A termelőszövetkezetek által használt terület csak a szövetkezet, illetve a tagok tulajdonában lehetett, a nem tagok tulajdonát kisajátították a tsz javára. Az elrendelt tagrevízió után a tagsági viszonyban nem állókat rendkívül alacsony áron kártalanították. A tagok választhattak: vagy megtartották elvi jogukat, így igényt tarthattak a földjáradékra, vagy megváltási ár ellenében átruházhatták tulajdonukat a termelőszövetkezetre. A szövetkezet használatában levő földet csak a tag örökölhette, nem tag kénytelen volt megváltási ár ellenében lemondani tulajdonjogáról a termelőszövetkezet javára. A földtörvény meghagyta ugyan a tagok elvi tulajdonjogát, de kizárta a visszavétel vagy bármilyen más személyes rendelkezés lehetőségét. A személyi földtulajdon nagyságát 1668 négyszögölig engedélyezte. 1968 után az állam beruházási támogatással ösztönözte az állóeszköz-fejlesztést, a '70-es években üzemi építményekhez, ültetvényekhez 20-50, gépekre 20-70%-os ártámogatást folyósított. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek alapár kiegészítés címén a növénytermelés és állattenyésztés nettó árbevételének 5-10%-ára számíthattak. Gyenge termelőszövetkezetek saját forráshiányának pótlására kedvező feltételek mellett vagy visszatérítési kötelezettség nélkül vehették igénybe a fejlesztési hozzájárulást. A veszteséges termelőszövetkezeteket szanálási eljárás alá vonták a 29/1968. (X. 25.) PM-MÉM számú együttes rendelet alapján. Szanálási eljárások Heves megyében is folytak, de jellemző volt a jobb gazdálkodási eredményeket mutató termelőszövetkezetekkel való egyesülés is. 1968-ban 126 termelőszövetkezet működött, 1970-ben 104, 1975-ben 62. Az egy gazdaságra jutó földterület 1970-ben 2220 ha, 1975-ben 3810 ha volt. 1975-ben a termelőszövetkezeti összevonásokkal egyidejűleg területi szövetségeket is egyesítettek, tájkörzeti szerveződés helyett megyei szinten szervezték őket újjá. A kiegészítő jellegű tevékenységeket átmenetileg korlátozták. A Minisztertanács 1002/1976. számú határozata megtiltotta a termelőszövetkezeteknek öt megyei városban és a budapesti agglomerációban a gépipari, vegyipari, könnyűipari és bedolgozó tevékenységet. A termelőszövetkezeteket, ha összes árbevételük 30-50%-a az előbb említett három ipari tevékenységből származott, mezőgazdasági-ipari, ha az 50%-ot meghaladta, ipari-mezőgazdasági szövetkezetté minősítették, és differenciálták termelési adóikat. A tartós földhasználatról szóló 1976. évi 33. sz. tvr. megtiltotta az állami földek tulajdonjogának átruházását, beleértve a termelőszövetkezeteket is. Az 1976. évi 34. sz. tvr. rendelkezett az állami földek tartós használatba adásának feltételeiről. Az állami földtulajdon növelése érdekében kimondták: belterületi földet tsz tagok és kívülállók csak az államnak ajánlhatnak fel. Az 1976. évi 35. sz. tvr. értelmében az ismeretlen személyek tulajdonában levő földeket állami tulajdonná minősítettek. Az 1977. évi 27. sz. tvr., valamint a 36/1977. (XI. 3.) MÉM sz. rendelet szűkítette az egy kézben tartható magántulajdon mértékét: az addigi 15 hektáros felső határ helyett 1978. január l-jétől csak 3 ha lehetett. E területbe azonban beleszámított a belterületi és zártkerti föld is (kétszeres szorzóval számítva a szőlőt, gyümölcsöst, erdőt), de méltányolta a korábban bírt vagy szerzett ennél nagyobb terület jogszerűségét. Öröklés vagy tulajdonjog-átruházás esetén viszont a többletet az államnak kellett elővásárlási jog alapján felajánlani. 17