Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)

IV-1 Heves és Külső-Szolnok Vármegye Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai IV-1 HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYE NEMESI KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEI ÉS IRATAI 1304-1850 Heves vármegye története kialakulásától 1876-ig Az államszervezés idején a történeti Heves vármegye (a hevesi és a patai főesperességek területe), valamint a Tisza bal partján lévő kemeji föesperesség az abaúji területekkel alkotott egy királyi vármegyét, amelyet „Újvár"-nak, „Abaújvár"nak neveztek. E vármegye ispánja már 1138-tól kezdve szerepel. Az újvári ispán alárendeltje volt az 1215-ben először említett hevesi és az 1219-ben említett újvári udvarispán (comes curialis). Heveshez hasonlóan fel lehet tételeznünk az újvári megyésispán alárendeltségében lévő patai udvarispánt is, bár írásos adatot nem ismerünk működéséről. Pata ugyanis szintén egyház-igazgatási központ (esperesi székhely) volt. Feltételezhető, hogy Kemej és Heves is a megye igazgatási alközpontja lehetett, s így választották ki főesperesi székhelyül. XIII. század első felében a későbbi Heves vármegyében fekvő községeket még hol Újvár megyében, hol Abaújvár megyékben lévőknek említik az oklevelek, de már 1248-ban feltűnik a Hevesújvár elnevezés is. A későbbiekben a XV. század elejéig ez állandósul a hevesi területek megnevezésére. 1263-ban találkozhatunk a nemesi vármegye szerveződésének első jelével, mert öt megye összevont közgyűlésén külön említik Újvár és Heves megye nemeseit, de a hevesi ispán és négy szolgabírója által kiadott első oklevelet csak 1323-ból ismerjük. Györffy György szerint Heves azért vált ki Újvár megyéből, mert területileg nem képeztek összefüggő egészet, hiszen a két egység közé Borsod ékelődött be. Kristó Gyula álláspontja ezzel szemben az, hogy Borsod vármegye déli határa csak később érte el a Tiszát, s a korai Újvár megye hevesi és abaúji részei földrajzilag is összekapcsolódtak. A XIV. század második felében a kemeji föesperesség északi részén fekvő településeket a hevesi főesperességhez csatolták. A történelmi Külső-Szolnok vármegye területe 1552-ben, Szolnok vára elestével, török uralom alá került. A megye igazgatási és bíráskodási szervei elmenekültek. A török megszállás alá került területek visszaszerzéséről és az ottani uralom visszaállításáról sem a központi kormányszékek, sem a vármegyék, sem a nemesség nem mondott le. Befolyását a megszállt területek lakossága felett a török által meg nem szállt szomszédos vármegyék területéről próbálta érvényesíteni. Ennek a törekvésnek törvénybeli kifejezése volt az I. Miksa király 1569. évi III. decrétumának 52. cikkelye 1. §-a, mely kimondta, hogy „Külső-Szolnok vármegye részére Heves vármegye szolgáltasson igazságot". A két vármegye jogi egyesítése továbbélt Eger törökök általi elfogadása után is a hódoltság korában (1596-1687). Ez a helyzet fennmaradt a török kiűzését követően is, egészen 1876-ig, amikor a 33. tc. rendelkezése leválasztotta Külső-Szolnokot Heves megye testétől és létrehozta JászNagykun-Szolnok megyét. 13