Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)

IV-1 Heves és Külső-Szolnok Vármegye Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai A vármegye legfontosabb testületi és egyedi szervei Vármegyei közgyűlés (congregatio generalis = általános gyűlés). - A nemesi vármegye közigazgatásának legfontosabb testületi szerve, melynek első írásos emléke Heves vármegyében már 1263-ból megtalálható. A vármegyei közgyűlések célja a kezdeti időszakban elsősorban az igazságszolgáltatás volt, de már ekkor találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy nem bírósági ügyekkel is foglalkoztak. A nemesi közgyűlésnek kétfelé válása igazságot szolgáltató vármegyei törvényszékre és egyéb ügyeket intéző közgyűlésre hosszú fejlődési folyamat eredménye, mely Heves megyében csak a XVIII. század elejére ért véget. A vármegyei közgyűlésen minden nemes, aki a megye területén lakott, vagy ott birtoka volt, személyesen megjelenhetett, tanácskozásain és határozathozatalain részt vehetett. Nem nemesek részvételére a XVI. századig volt példa. A vármegye területén fekvő kamarai uradalmakat - a király nevében - azok vezető tisztviselői képviselték. A közgyűlést a főispán vagy az alispán hívta össze a megye székhelyére. Mivel a XVIII. század közepéig a vármegyének nem volt állandó székhelye, ezért a nemesség a főispán vagy az alispán lakóhelyén gyűlt össze. A középkorban Verpeléten vagy Kompolton, a török időszakban (1596-1687) a török támadásoktól védett helyeken, először Rimaszombaton, majd Fülek várában, az Eger visszafoglalása előtti években Losoncon, a XVII-XVIII. század fordulójától, Gyöngyösön tartották a nemesi közgyűléseket. Megyei székházat, amelynek építésére az 1514:57. tc. a vármegyéket felhatalmazta, az 1723:73. tc. pedig kötelezővé tette, csak 1749-56 közt építettek Egerben, mely az 1740-es években vált állandó megyeszékhellyé (kapcsolatban azzal, hogy az örökös főispán az egri püspök volt). Ezt követően a megyegyűléseket a megyei székházban tartották. Itt őrizték a vármegye pecsétjét, levéltárát, pénztárát, zászlóit stb. A közgyűlésen rendszerint az elnökölt, aki azt összehívta, akit az összehívás joga megilletett. A tanácskozások nyilvánosak voltak, a határozathozatalban azonban csak a közgyűlési tagok vehettek részt. A tárgyalások menetéről, az ügyintézés részleteiről keveset tudunk. Döntést szótöbbséggel hoztak, de a résztvevők nagy száma miatt valószínűleg abban a formában, hogy az elnök előterjesztése alapján közfelkiáltással szavaztak. A vármegye gazdasági és társadalmi viszonyai a közgyűlések összetételét és lefolyását döntően befolyásolják. Rokoni kapcsolatok, azonos érdekek stb. alapján pártok és ellenpártok alakultak, s harcaikat, a hatalmat, befolyást jelentő tisztségekért a közgyűlés porondján vívták meg. A közgyűlés hatásköre mindazokra az ügyekre kiterjedt, amelyek a vármegye joghatósága alá tartoztak. A vármegye a törvényhozásban és a jogszabályalkotásokban is részt vett. A megye nemességét a rendi országgyűléseken követek képviselték, akiket a közgyűlésein választottak, ott adtak nekik utasítást, amelyhez alkalmazkodniuk kellett, ott állapították meg fizetésüket, és a közgyűlésen tartoztak számot adni működésükről. A kormányhatóságoktól érkező rendeleteket a vármegyei közgyűlésen felolvasták, s ha törvényesnek találták, végrehajtásukról intézkedtek. A vármegyét megillette az a jog, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtását megtagadhatta, s eljárását az uralkodó előtt feliratban indokolhatta. Az országgyűlésen a XIX. századig a vármegyei önkormányzat és közigazgatás kérdéseivel keveset foglalkoztak, törvénykezési úton azokat csak esetenként szabályozták. Az ilyen feladatokat a közgyűlés rendszerint saját hatáskörében oldotta meg. A törvények és rendeletek jogi hézagainak pótlásáról és kiegészítésről a törvényhatóság gondos14