Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
68 ún. „ bedolgozási időre " napi 60 fillér bért kaptak. A betanított munkásnők átlagos napi szakmánybére 2 forint körül volt. A gyárban ezen kívül szervezett betegbiztosítás volt, a biztosítási összeget a munkások a gyárral együtt közösen fizették, hetenként 20 fillért. Betegség idejére ingyenes gyógy^ kezelésben részesültek és napi 60 fillért kaptak. Az egri dohánygyár - egészen az 1930-as évek elejéig - kizárólag szivart gyártott, amelyet 2 típusba sorolhatunk: a. általános szivar, b. minőségi szivar. A szivargyártáshoz a szivar minőségétől függően különböző fajta dohányt használtak fel. A belföldi fajták közül a szabolcsi, a debreceni, a tiszai, míg a külföldi dohányfajták közül elsősorban a brazilt, a jávait, a szumátrait és a havannát használták, de ezen kívül bolgár és török dohányt is feldolgoztak. 1 A gyári munka a kézi szivargyártáson alapult - egészen 1951-ig. A szivargyártás 3 fázisból állt. 1. A gyártás-előkészítés - ez a boríték, a burok és bél kitermelését és előkészítését ölelte fel. 2. A gyártás, amely valójában az ún. szivarbáb készítési jelentette. 3. A csomagolás. Az általános szivargyártásból eltért a minőségi szivargyártás, ahol minden munkát kézi erővel, manufakturális úton végeztek. Mégis ez a kézi úton készült minőségi szivar igen magas jövedelmet jelentett, és ez tette ki a termelés döntő részét, például az 1930-as évek elején már a termelésnek a 95%-át a minőségi szivar adta. A kezdeti időszakban (1895-1910) a termelés bővítésének az útja minél több munkás munkába állításán, valamint a munkatermelékenység fokozásán alapult. Később (1910-1920 között) főként az első világháború idején csökkent az egri gyár kapacitáskihasználtsága, ugyanakkor a termékeit a front emésztette fel. Utóbb (1920-1926 között) jelentkezett a világgazdaságban egy túltermelési válság, ennek hatásaként csökkent a termelési kapacitás és munkáselbocsátásokkal csökkentették a munkaerőt. Például 1922-ben 805 fő (764 nő, 41 férfi), 1923-ban 739 fő (700 nő, 39 férfi), mig 1924-ben csupán 364 fő (327 nő, 37 férfi) munkaerőt foglalkoztatott a gyár. 1926-1927-re a szivargyártás Egerben ismét elérte az I. világháború előtti termelési nagyságrendet. Az 1929-től kibontakozó újabb gazdasági válság hatására egyaránt csökkent a termelés és a munkáslétszám. A munkáslétszám apasztása már 1922-1924 közt is jelentős, de az újabb válság idején nem érte el a korábbi mértéket, és ugyanakkor jellegében is eltért attól. Az 1929-1933-as válság idején nem elsősorban elbocsátották a munkavállalókat, hanem nem vettek fel új munkást a nyugdíjba vonultak helyére. 1929-ben 610 dolgozója, 1939-ben 528 üzemi dolgozója volt az egri gyárnak. Az 1929-1933-as világválság termelési profiljának megváltoztatására késztette a gyárat. A gazdaságosság és a kellő profit érdekében a szivargyártás mellett rátértek a szivarka, vagyis a cigaretta gyártására is. A cigarettagyártást is teljesen a kézi erő használatán, szinte manufakturális alapon végezték. A nagyrészt kézi erővel végzett szivargyártás, amely 1930-ban 95%-ban minőségi szivar előállításából állt, szintén visszaesett." 1938-ban a szivargyártás teljesen megszűnt, s fokozatosan áttértek a cigaretta gyártására. A cigarettagyártáshoz kezdetben 5 darab UM-típusú gyártógépet állítottak be, amely a gyártás részbeni gépesítését eredményezte. Fokozatosan nőtt a cigarettatermelés, amely 1938-ban már elérte a 96 millió darabot.' 0 0 Az Egri Dohánygyár alkalmazottainak létszáma Ev Összes dolgozó 1894 1895 1898 1901 1906 1909 1910 1912 1920 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1936 1938 92 193 667 670 792 750 781 798 406 425 693 697 681 661 649 637 569 558 100 382 1945 június 1949 9 S CSÓKA J„ 1958. 377-378. 9 9 CSÓKA J„ 1958. 379-380. 10 0 KOVÁCS L„ 1971.5.
