Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1981)
Bevezetés
V különböztetve a külbirtokról származó tizedet. A falusummákat azután az extraneusok nélkül s velük együtt is közöljük. A kölcsönös összefüggésekre, az azonosítási problémákra jegyzetszámok hívják fel a figyelme t. Az összeírások név- és adatsorához csatlakozó minden korabeli kiegészítő feljegyzi í latinból magyarra fordítottunk. Ezt fontosnak tartjuk a kiadványsorozat minél szélesebb körű használhatósága érdekében. A fordítás többnyire tartalmi jellegű; a szöveghűséghez, esetenként a latin eredeti (jegyzetbeli) leírásához ott ragaszkodtunk, ahol kétségek merülhetnek fel az értelmezést illetően. A biztonság és az ellenőrizhetőség céljáért adjuk meg minden esetben a dézsma- fajták latin nevét, hiszen pl. a fruges-frugum jelenthet általában (őszi) gabonát és ténylegesen búzát is. Nem magyarítottunk olyan jól ismert kifejezéseket, mint a deserta, extraneus, officiális, quarta. (A plébánosi járandóságot gyakran akkor is quartának írták, ha az ténylegesen már nem tette ki a dézsma negyedrészét.) Külön kell szólnunk a névanyag .közzétételéről. Jelentősége nyelvészeti, sőt történetírási szempontból sem lehet kétséges, Szabó István idézett műve óta különösképpen nem. A földrajzi neveket (dézsmakerületek, falvak, oppidumok stb.) először mai helyesírásban adjuk meg, majd zárójelben a korabeli névhasználat és írástechnika szerint. A mai forma kiválasztása nem lehet egyértelmű, csak akkor, ha a kérdéses helység változatlan néven él. Ez esetben az 1973-as helységnévtárt vettük irányadónak. Amennyiben a település végleg pusztává lett vagy összeolvadt más falvakkal, akkor "jelenkori" írásmódunk csak helyesírási elveiben egyezik meg a napjainkban élő helységnévvel. (Pl. a mai Halmajugra Halmaj és Ugra nevek alatt külön található.) Az adózó családfők nevét teljes betűh''réggel követtük. Feloldottuk a keresztnevek gyekor! , a vezetéknevek ri t-kább rövidítéseit, de csak a rövidítésre utaló jel meglétekor. Nagy _R betűvel rövidítettük viszont a relicta = özvegy megjelölést. Ezen kívül mindössze két tekintetben tértünk el a fo má s hűségtől. Az egyik: a neveket következetesen nagy kezdőbetűvel írtuk, kivéve a nyilvánvaló foglalkozási jelzőket (presbiter, pás te -, ii tte ratus . s olykor diák-deák). A másik: nem volt lehetőségünk -- a rota eljárás miatt — az egykorú írásmód maradéktalan visszaadása r-a. így nem különítettük el az s és í_. a _z és 5^ betűformákat, az _i_ és a _j_ betűket pedig csak ponttal együtt jelölhettük. Ezzel szemben mindig híven
