Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1981)
Bevezetés
IV tehető termés kimutatására, mert helységeink egy része világi, más része egyházi kézen volt, ráadásul korszakunkban már a Magyar Kamara szedte a dézsmát. Az egri püspöki és káptalani falvakban sem mindig ötödöt ( = kilencedet + tizedet) írtak össze, pl. 1548-ban az egri várbirtok területén sem. A nagytályai szőlőhegyek egyike ötödös, a másik kettő tizedet adó volt. Az ötödöket elosztottuk kettővel; táblázatainkban e helyeken is tizedértékek találhatók. Ugyancsak tizedekkel dolgoztunk a statlsz11 kai s zárnitás oknál. A lehetőségekhez képest egységesítettük a falvak összegzéseit. A ’’summa” sorában az általunk ellenőrzött összeg szerepel, s ha a decimátoroké eltér ettől — vagy el sem készült —, arra jegyzetben utalunk. A dolog logikája folytán nem tehettük ugyanezt a dézsmaösszegből levont plé- bánosi quarta s más kiadások tételeivel; ezeknél, valamint a kamarának tisztán maradt (asztagokba rakott vagy kicsépelt) résznél a dézsmások adatait kellett meghagynunk. Ez utóbbihoz hasonló módon jártunk el a tizedkerületek végső összegzéseinél, minthogy ezek lényege a kiadások és a tiszta bevétel regisztrálása volt. A magunk összegzéseit, az eltérések kinyomozható tényezőit a statisztikai táblákon, illetve a megfelelő jegyzetszámok alatt lehet keresni. A jegyzetek minden dis trie tusnál, újrakezdődnek. Jegyzetben közöljük forráskritikai megjegyzéseinket, figyelemfelkeltő, összevetésekre és elemzésekre lehetőséget adó s biztató észrevételeinket, valamint az ered.eti lajstrom minden szövegrészét is, amely szétoldotta volna a táblázatos rendszert. így pl. jegyzetszámok alatt találhatók az egyéni adómentesség magyarázatai (judex = bíró, pauper = szegény etc.), az egyes jobbágycsoportok tizedének speciális fel- használására (quartára, provisori, dézsmaszedői járandóságra) vonatkozó feljegyzések, az extraneus-birtoklásra utaló adatok. A szomszédos falvak szántóin s gyakrabban szőlőhegyein termelő külbirtokosokat. idegeneket (extranei, forenses) a termelési helyen dézsmálták. Ha származási helyüket feltüntették a jegyzékek, akkor könnyű az azonosításuk, bár néha tévesen lokalizálták őket. Ha ezt nem jelezték, mi vállalkoztunk a nevek összevetésére, legalábbis a közeli helységekben. Olykor aztán még extraneus mivoltukat is elhallgatják az összeírások; ekkor vagyunk a legnehezebb helyzetben, s ilyenkor mozgunk a legbizonytalanabb talajon. Táblázatainkban az extraneusokat tizedeikkel együtt, egyrészt a termelési helyszínen tüntetjük fel, a falu listájának végén (amint a decimátorok is tették) , másrészt kibocsátó anyatelepüléseik lajstromain, + jellel meg
