Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1981)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Az egyházi tizedjegyzékek kiemelkedő forrásértékét nem szükséges különösképpen bizonyítani. Minden kutató szakember és komoly érdeklődő előtt ismertek Ila Bálint alapvető írásai: "A dézsma adminisztrációja" (Levéltári Közlemények 194-0-41. 223-249. 1.), és "A dézsmajegy- zékek mint a történeti statisztika forrásai" (A történeti statisztika forrásai. Szerk: Kovacsics József. Bp. 1957.). Ez utóbbi tanulmányában meggyőző érvekkel igazolja a tizedösszeírások adatainak nélkülözhetetlenségét a gazdasági termelés, a társadalmi rétegződés, az árak s mértékek, a települési folyamatok vizsgálói számára. Szabó István "Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből" (Bp. 1954.) című példaadó munkája bevezetőjében s jegyzeteiben pedig a nyelv- és névtörténeti tanulságokra hívja fel nyomatékosan a figyelmet. Most, amikor elkezdjük a történeti Heves- és Külső-Szolnok vármegye tized- jegyzékeinek közzétételét, a gazdaság- s társadalomtörténeti, illetve a nyelvtörténeti forrásbázist egyaránt szeretnénk gazdagítani. Úgy véljük, hogy vállalkozásunk kiegészíti, pontosabbá teszi azt a képet, melyet N. Kiss István "16. századi dézsmajegyzékek" (Bp. i960.) című kiadványából nyerhetünk. Füzeteink 1548-tól. az első ránk maradt Heves- és Külső-Szolnok vármegyei jegyzékektől kezdve, minden esztendőből, melyből a források rendelkezésünkre állnak, időrendben követik majd egymást. Terveink szerint nem hagyunk ki egyetlen hozzáférhető, bármily töredékes gabona-, bor-, állat-, kereszténypénz- vagy egyéb jegyzéket, valamint összegező kimutatást sem. Egyelőre viszont nem áll szándékunkban közzétenni a begyűjtött dézsma felhasználásáról készült számadásokat, a ratio-k felülvizsgálati anyagait, hordójegyzé- keket, nyugtákat, a tizedszedőknek adott utasításokat. Tanúságaikat természetesen hasznosítjuk forráskiadványunk szerkesztésekor, különösen az 157o-es évektől, amikor már számosabban maradtak ránk.

A tizedjegyzékek, akárcsak más feudáliskori conscriptio-k publikálásában még nem alakult ki egységes módszer; vö. például a két legfontosabb dézsmakiadványt, Szabó István és N. Kiss István említett köteteit. Mi olyan kombinált közlési módot választottunk, mely egyfelől