Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK

1860. december 12-éig viselte. 1863-ban mint a szolnoki törvényszék ülnöke fordult elő a neve.

1867-től a Jászsági, 1890-től a Szolnok megyei Honvédegylet tagja.

1918. december 11-én hunyt el Budapesten.

P. J.

Orczy István, báró orczi1149 alispán

1677. május 18-án született Kőszegen. A család Somogy megyéből származott, de István apja, Orczy Gergely Vas vármegyei birtokos nemes, anyja Boda Julianna volt. Házasságot 1708. január 18-án kötött Petrovay Zsuzsannával. Birtokszerző tevékenységével és a felesége hozománya révén Heves és Külső-Szolnok vármegye egyik jelentős birtokosa lett, akinek más megyékben is voltak még javai. Neve a korabeli forrásokban Orczi, Orczy, Orczj alakváltozatokban fordul elő.

Iskoláit Kőszegen és Bécsben végezte, majd rokona, Telekesy István győri kanonok szolgálatába állt. Telekesy egri püspökké való kinevezése után {lásd: Telekesy István egri püspök, örökös főispán) 1699-ben Heves vármegyében telepedett le, és 16 évig a püspöki javak prefektusa lett. 1704. október 17-től a vármegyei közgyűléseken a püspök-főispán meghatalmazottja volt. Ugyanebben az időben katonai szolgálatot is teljesített, Eger várában gróf Zinzendorff Ferdinand parancsnoksága alatt egy lovas csapat kapitánya volt. 1705. február 28-án a vár feladásakor a kurucok Telekesy püspökkel együtt Cserép várába zárták. Jó kapcsolatban lévén Rákóczi Ferenccel, fogságából hamar szabadult. 1707-ben az ónodi gyűlésen a vármegye egyik követe volt, az 1708. november 22-re Tályára meghirdetett országos tanácskozmányon pedig Almásy Jánossal és Kada Pállal együtt képviselte a megyét. Ugyanebben az évben a vármegye toborzó kapitányává nevezték ki. 1709-ben hűségesküt tett a Habsburg uralkodónak, majd 1710-12-ben a fiskális javak összeírására és elkobzására kiküldött királyi ügyész volt.

1710. december 22-én a vármegye tisztújító ülésén alispánná (vicecomes) választották. A következő években, egészen 1715. szeptember 9-ig megerősítették ebben a tisztében. Alispánként többször ellátta a megye képviseletét, így 1711. szeptember 25-én az országos adó kivetésére küldték, 1712. március 15-én pedig országgyűlési követi megbízást kapott a közgyűléstől, s a pozsonyi diétán

1149 B. Gál 1993. 9-17. p.; B. Gál 2005/b 13-15. p.; Heckenast 316. p.; Héjjá 408. p.; Nagy 8:238-242. p.; Orosz 214—215. p.; Petrovay; Szederkényi 4:98., 115-116., 128.,

134., 180., 211., 213., 226. p.; HML IV-l/a 12. 55., 440. p., 13. rsz. 14-15., 80., 154/L,

421., 560-561., 563., 645., 972. p., 16. rsz. 264., 446. p.; HML IV-l/b 617-619. rsz.; HML IV-7/e 1-2. rsz.

516