Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK annak berekesztéséig részt vett. 1714. május 10-én a Német Lovagrendnek elzálogosított Jászkun Kerület főkapitánya lett, s az maradt 20 éven át. 1715. szeptember 9-én Heves vármegye táblabírájának ( assessor tabulae judiciariaé) nevezték ki, s ebben a pozíciójában 1718. szeptember 30-án ismét megerősítést nyert a közgyűléstől. 1716-ban a császári seregben harcolt a törökök ellen, részt vett Pétervárad és Temesvár bevételében. 1724. október 27-től 1730-ig a Királyi Tábla bírája volt, 1730. január 9-től 1732-ig pedig alországbírói tisztséget viselt. Érdemei elismeréseként 1731. április 30-án római szent birodalmi bárói rangra emelte az uralkodó. 1731. október 22-én ismét vármegyei táblabíróvá választották. 1732. október 10-én Békés vármegye táblabírájának nevezték ki. 1735-ben Heves vármegye kapitányaként részt vett a Péró-lázadás leverésében. 1736. július 5-én magyar bárói rangot nyert, s királyi tanácsosnak nevezték ki. A gyöngyösi Szent Bertalan-templom epitáfiuma szerint 1748. november 13-án halt meg, a genealógiai irodalomban elhalálozásának időpontja és helye: 1749. december 12., Pest. Sz. J. Orczy Sándor, orczi1150 főszolgabíró Somogy megyéből származó család. Tagjai közül István és Sándor telepedett meg megyénkben. István 1710-től 1715-ig alispán volt, később bárói rangra emelkedett (lásd Orczy István, báró, alispán). Sándor Gyöngyöshalászon élt, de birtokai feküdtek még Fegyvemeken és Pusztasülyön. A megyegyűlésen 1744-ben igazolta nemességét. Felesége Petrovay Julianna volt. Fiukat szintén Sándornak hívták, 1737. május 12-én született. A fiatalabb Orczy Sándor nem járta végig a hivatali ranglétra fokozatait, hanem rögtön magas beosztásba került: 1761. augusztus 25-én Barkóczy Ferenc főispán kinevezte a Gyöngyösi járás főszolgabírájának (Ordinarius judlium). A legközelebbi tisztújító közgyűlés ugyanerre a tisztségre választotta meg 1766. december 9-én. 1773. április 19-én megyei foadószedőnek (generalis perceptor) választották, Eszterházy Károly főispán pedig táblai ülnöknek (assessor) nevezte ki ugyanekkor. Utóbbi hivatalában rövid ideig működhetett; még abban az évben meghalt, november 23-án már másik föadószedőt nevezett ki a főispán. Feleségét Gosztonyi Annának hívták, egy fiuk volt, János. K. L. E. 1150 Kempelen 8:72-76. p. (Szerinte halálának éve 1787.); Nagy 7:238-242, 329-330. p.; Orosz 214-215. p.; Turul 1887. 21., 60. p.; HML IV-l/a 25. rsz. 88. p., 27. rsz. 363. p., 31. rsz. 73., 75., 306. p.; HML IV-l/b 619-633. rsz.; HML IV-7/e 12-14. rsz. 517
