Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686

ni funkciók. Ugyanis ezekben az években országos méltóságviselő bárók voltak- többek között - Heves vármegye ispánjai. 1404-1405-ben Szécsényi Simon, 1406 és 1408 között Garai Miklós nádor, aki Trencséntől Szabolcsig 9 vármegye ispánja volt egyidejűleg. Azután 1409-től Pálóczi Máté (Mátyus), majd 1419-től öccsével, Pálóczi Imrével együtt 1427-ig - esetleg 1430-ig, a diósgyőri regionális központ megszűnéséig - négy-öt megye, köztük Heves igazgatását is irányította.

I. Ulászló király (1440-1444) évente új ispánokat nevezett ki Heves vármegye élére, akiknek közös vonása, hogy birtokaik vagy rokoni kapcsolataik révén e vidékhez kötődtek. Tari Rupert, Tari László korábbi comes unokája egyes adatok alapján 1440-ben, de 1441 szeptemberében bizonyosan már ispán volt. A két időpont között a korabeli megye legnagyobb hatalmú, bárói rangú családjának két tagja, nánai Kompolti János és Pál töltötték be a tisztséget. 1442-ben azután - egy vélemény szerint - Rozgonyi Rajnáid, az akkori egri püspök, Roz- gonyi Simon rokona foglalta el megyénk ispáni székét is, amellett, hogy ő viselte abban az évtizedben Nógrád és Hont vármegye ispánságát is. 1443-45- ben a Szepesből származó Berzevici „Pohárnok” István és Detre - egyúttal a jászok bírái - voltak a hevesi ispánok. Őket a vármegye élén már nem ismeretlen Pálóczi család újabb tagja, Simon követte egészen 1452-ig, aki egyben lovászmesteri és abaúji, majd gömöri megyésispáni tisztségeket is viselt. Ezután csak egy évtized múltán tűnik fel az oklevelekben a következő hevesi ispán a Hunyadi-familiáris Gáji Horváth Gergely személyében, akit Mátyás király 1462- 64-ben igen széles hivatali és területi hatáskörrel ruházott fel: diósgyőri várnagy, budai várnagy és udvarbíró, Borsod, Gömör, Heves vármegye, továbbá a kunok ispánja volt.

A 15. század utolsó harmadától kezdődően jelentős és négy évszázadra kiható változás következett be a Heves vármegyei ispánok személyében; ettől kezdve rendszerint - formálisan mindenképpen, de leggyakrabban ténylegesen is- a mindenkori egri püspökök töltötték be a (fő)ispáni tisztet. Ezt az ún. örökös ispáni címet {perpetuus comes) a főpapok egyházi rangjukból eredő országos főrendi szerepük folytán kapták a királytól a székhelyükkel összefüggő vármegyében. Ezzel szemben a világi arisztokrata családok elitje esetében a família egyes tagjaihoz, illetve vérszerinti utódaikhoz kötődött az örökös és örökletes ispánság {perpetuus et hareditarius comes) az uralkodó tetszése szerint, s nem feltétlenül egy, illetve ugyanazon megyére terjedő hatállyal. Hevesben Hunyadi Mátyás kegyéből Beckensloer Jánosnak, az addigi váradi püspöknek Egerbe történt kinevezése (1468) után jelent meg az örökös ispánság intézménye, bizonyára megelőző, Bihar vármegye vezetésére kapott hasonló titulusának itteni érvényesítésével. Beckensloer 1774-ig töltötte be az egri püspöki széket, ugyanakkor tevőleges ispáni működésére csak 1472 és 1473 második feléből maradt fenn okleveles bizonyíték. Ennek oka az országos politikában való aktív részvétele lehetett, ezért az ispáni teendők ellátásával több esetben (1471-ben, 1473

22