Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVisi:LÓI ÉLETPÁLYÁK Fia, dr. ifj. Eötös József királyi törvényszéki bíró volt, unokája, dr. legifjabb Eötvös József is részt vett a megyei közigazgatásban, ő 1917-1918-ban árvaszéki aljegyző, majd 1920-1921-ben aljegyző volt. Id. Eötvös József Egerben hunyt el 1905-ben január 23-án. P. J. Erdélyi József, tamaszi976 főjegyző A család II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kapott 1648. december 4-én címeres nemeslevelet, melyet 1649. június 11-én hirdettek ki Borosjenőn. A nemességet Szatmár vármegye bizonyítványával 1773-ban igazolták Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Erdélyi József 1826. március 19-én született Egerben. Apja Erdélyi Imre földbirtokos, fiskális, Heves vármegye táblabírája, anyja okolicsnói Okolicsányi Anna volt. Házasságot kötött Halász Saroltával, később Ferenczy Annával, majd annak testvérével, Máriával. Gyermekei neve: Béla, Sarolta, Anna, Gizella, József. Gimnáziumi tanulmányait Egerben, a jogi egyetemet pedig az 1840-es években Pesten végezte. Nagy feltűnést keltett jurátustársával folytatott pisztolypárbaja, melyben súlyosan megsebesült. 1844-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének választották. Költőként egyike volt a márciusi ifjaknak. A forradalom kitörése után hazatért a megyébe, és 1848. április 10-én az állandó központi rendőri választmány tagja és az árvaszék jegyzője lett. Majd június 2-án másodaljegyzőnek választották. A július 22-i vármegyei jegyzőkönyv szerint a megyei nemzetőrökkel az önként Délvidékre vonult tisztségviselők között találjuk. Ezzel kezdetét vette katonai karrierje, mely miatt december 15-én lemondott aljegyzői tisztségéről. (Ugyanakkor 1849. február 9-én a megyei büntető törvényszék ülnökeként szerepelt.) 1848 novemberétől őrmester, december 17-től hadnagy volt a Hunyadi huszárezredben. 1849. június 3-án főhadnagyi kinevezést kapott. Ezredé Komáromban lévő tartalék századánál augusztus 5-től alszázadosi beosztásban volt, parancsőrtisztként szolgált. Komáromban tette le a fegyvert a vár feladásakor. A szabadságharc után komáromi kapitulánsként és kapitányi rangban tért haza. Sok összeütközése volt egy csendőr századossal, ki őt több ízben elfogatta és Pestre kísértette. Az önkényuralom korában az irodalomnak élt. 1860. decem976 Alkotmányos naptár 1868. 31-32. p.; Bona 2008. 193. p.; Kiss 2007. 72. p.; Szinnyei 2:1397. h.; Szluha 2000. 458. p.; HML IV-l/a 138. rsz. 1705. p., 151. rsz. 526., 781. p., 152. rsz. 1805. p.; HML IV-252 1. rsz. 24. p.; HML IV-253 1. rsz. 10. p.; HML IV- 416 104., 107., 108., 120. rsz.; MOL D 225 276. rsz. 97-100. p. 382
