Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK bér 13-tól első aljegyző, majd 1861. június 17-től 1861. november 18-ig főjegyző volt. Az 1861. január 16-i uralkodói leiratra ő írta a vármegye országos figyelmet keltő válaszát, mely Ferenc Józsefet magánszemélynek minősítette. A Schmerling-provizórium időszakában nem vállalt tisztséget. 1867. április 30-án a vármegye főjegyzőjének választották. Ezt a tisztséget 1869. május 17-én, Egerben bekövetkezett haláláig töltötte be. Irodalmi és művészetpártolói szerepéről is ismert volt. Politikai cikkeit a Márczius Tizenötödike számára írta. Versei és egyéb írásai a Hölgyfutárban, a Budapesti Viszhangban, a Szépirodalmi Közlönyben, a Napkeletben, a Délibábban, a Divatcsarnokban, a Vasárnapi Újságban, a Fővárosi Lapokban jelentek meg. Önálló drámai munka is fűződik a nevéhez; „A rajongók” című énekes népszínműve 1863-ban jelent meg Egerben. Emellett 1862. június 1-jétől július 12-ig szerkesztette az Egri Posta című hetilapot. P. J. Erdődy Gábor, gróf monyorókeréki és monoszlói977 egri püspök, örökös főispán 1684. szeptember 27-én született Pozsonyban. Apja monyorókeréki és monoszlói gróf Erdődy Kristóf koronaőr, királyi étekfogómester, kamarai elnök, anyja gróf Pálffy Zsuzsanna Mária volt. Négy fiú és négy lánytestvére volt. A család a grófi címet 1565. október 11-én kapta. 1698. november 5-én lett a nagyszombati papnevelő intézet növendéke. 1703-ban került Rómába a Collegium Germanicum Hungaricumba. Kitűnő eredménnyel, doktori fokozattal végezte a teológiát. 1706-ban tért vissza hazájába. Előbb győri, majd esztergomi kanonoknak és gömöri főesperesnek, azután sasvári főesperesnek nevezték ki, s az utóbbit foglalta el 1708. december 31-én. 1711. október 31-én esztergomi nagyprépost és arbai választott püspök lett. 1713. március 24-től a püspöki méltóság utódlásának jogával bíró coadjutor lett az idős Telekesy püspök mellett. (Lásd: Telekesy István egri püspök, örökös főispán.) Ezt a pápa 1714. december 19-i bullájával megerősítette, egyben kinevezte a numídiai Fesse-Sesseiton címzetes püspökének. A jáki apátságot is megtartotta egészen haláláig. Viselte Varasd vármegye foispáni tisztét is. 1715. március 3-án egri püspök és Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja lett. 977 Bél 112-125., 128-135. p.; Bitskey 1997. 47-50. p.; Fallenbüchl 1994. 81. p.; Kol- lányi 324-326. p.; Koncz 74. p.; MKL 3:216-217. p.; Nagy 4:68. p.; Sugár 394-405. p.; Szörnyei 2:1407-1408. h.; Az apa tisztségeire Fallenbüchl 1988. 95., 87., 110. p.; PIM MÉI. 383
