Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 Cherődy János egri püspök 1596. június 17. - 1597. január ?33 Rákóczi Zsigmond, báró felsővadászi 1597. január után - 1598. ? Nincs adat 1599. Az 1600. évvel folytatódó egri püspökök és főispánok névsorát később ismertetem, mivel előbb a fenti adatokat - és azok látszólagos ellentmondásait - szükséges értelmezni, majd ennek alapján jellemezni Heves vármegye igazgatási rendszerének csak a 16. századra érvényes jellemző vonásait. A késő középkori előzmények folytatásaként a mindenkori egri püspök egyszersmind Heves megye örökös főispánja (perpetuus supremus comes) volt, kivéve, ha a püspöki szék betöltetlen volt, mint 1555-1556-ban, majd huzamosabban 1586 elejétől 1596 közepéig, s ilyenkor az egri végvár kapitányai, illetve főkapitányai gyakorolták a főispáni jogkört. De ennek a rendszernek előzményei - a fenti névsort nézve - már Verancsics Antal püspöksége végén megjelentek, amikor 1564-től valójában Mágócsy Gáspár, majd Forgách Simon „Heves és Borsod megyék főispáni helytartói” voltak. A sorsdöntő változást a püspöknek a Habsburg királlyal 1563. december l-jén kötött szerződése eredményezte, mely szerint teljesen királyi kamarai kezelésbe adta az egri püspökség minden birtokát és egyházmegyei jövedelmét, Mágócsy várparancsnokot pedig „az egri püspökség kormányzójának” nevezte ki, és ő viselte először a „főkapitány” címet.34 Az egri vár prefektusainak és (fő)kapitányainak ez a széles hatásköre azonban még korábbra, Dobó István várparancsnoki időszakára (1548-1552) nyúlik vissza, amikor az Oláh Miklós püspök és I. Ferdinánd között 1549. február 5-én életbe lépett szerződés értelmében nemcsak a püspökségi javak gondviselését (és a jövedelmek jelentős részének felhasználását), hanem - ha kimondatlanul is - a megyei főispáni hatáskör gyakorlását is Eger fontos végvára tiszttartójára és kapitányára ruházta át. Ezt igazolta például, hogy már az 1550. év elejére összehívott országgyűlés Heves vármegyének szóló meghívó leveleit (litterae regales) Dobó Istvánnak címezték. A püspökség javai kezelése és felhasználása átruházásának kiváltó motívuma főképpen a kivételes jelentőségű egri vár védelmi képességének növelése volt, az örökös főispánsággal járó joghatóságot pedig minden bizonnyal azért engedték át az egri püspökök a várparancsnokoknak, mert többségük királyi hivatalokat töltött be vagy diplomataként szolgálta az uralkodót. A következmény 33 Püspöki és vármegyei székhelyére már nem érkezhetett meg, mert Eger 1596. október 13-án török fennhatóság alá került. Feltehetően ezért ő maga mondott le egri püspöki címéről is, nem sokkal halála előtt. 34 Ez két változással függhetett össze; egyrészt a várkapitányok közül először Mágócsy Gáspárnak nem volt vámagytársa, másrészt a Verancsics-féle szerződés folyományaként csak és közvetlenül a Magyar Királyi Kamarának tartozott gazdasági-pénzügyi elszámolással. Utódai ezért szintén főkapitányoknak neveztettek. 43
