Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
/ TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK támogatására is kiterjedt. Pártolta és támogatta az irodalmat, a magyar nyelvet, a világi tudományokat. Irodalmi körében kanonokjai mellett részt vett Dévay András alispán is. Mint püspök-földesúr igyekezett növelni jövedelmeit, visszaszerzett több elidegenített tizedet Szabolcs és Sáros megyében, természetbeni dézsmafízetésre kötelezett három szabad királyi várost. Eger szőlőhegyein bevezette a kilencedet, ugyanakkor jelentős területeket osztott szét szőlőtelepítésekre. Pénzbevételeit növelte vendégfogadók és kocsmák építésével. Földesúri jogait Egerben a városfalon kívülre is kiterjesztette. Uradalmát Házáéi Hugo szervita szerzetessel, kiváló földmémökkel (geometra) mérette fel. Püspöksége alatt akár földesúrként, akár főispánként kemény kézzel törte le a jobbágyoknak elviselhetetlen terheik, és az egri iparosoknak a külföldiek foglalkoztatása miatti megmozdulásait. Az uralkodónő 1756. november 23-án Zemplén vármegye helyettes főispánjává nevezte ki. 1761. május 15-én pedig az esztergomi érseki székbe emelte Barkóczyt, majd kinevezte a „tanulmányi ügyek pártfogójává”, azaz a magyar- országi iskolák főfelügyelője, s ezzel az egész katolikus iskolaügy irányítója lett. Barkóczy a természettudományos képzés erősítését szorgalmazta, ami a jezsuiták kiszorítását jelentette volna az oktatásból. Csökkenteni akarta a nem katolikus főiskolák számát. Iskolapolitikai reformtervezetének sok ellensége támadt, a királynő sem támogatta ebben. Az érsek a püspökök feladatává tette a könyvek cenzúráját, a nyomdáknak megtiltotta röplapok nyomtatását. A prímási szék elnyerésével királyi főkancellár is lett. Ezt a tisztséget is haláláig viselte. 1764. május 6-án megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. 1765. június 18-án hunyt el Pozsonyban, ott temették el a Szent Márton templomban. K. M. Bartakovics Béla, kisapponyi924 egri érsek, örökös főispán 1791. április 4-én született a Nyitra megyei Felsőelefánton. Apja Bartakovics Ferenc (1757-1820) országgyűlési követ, anyja Almásy Ágnes (1762-1794) volt. 924 Fazekas [2230]; Kollányi 448—452. p.; Koncz 24-27. p.; Löffler 9. p.: születési időpont 1792. április 9.; MKL 1:635. p. Az akadémiai tagságánál születési idejének április 14. szerepel.; Szederkényi 4: 423., 435. p.; Szluha 2003. 1:91. p.; Szögi [1075]; Eger 1869. 409-412. p.; Gyászjelentés; PIM MÉL; HML IV-253 5. rsz. 568-571. p.; HML IV-416. 132. rsz. 340
