Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 Fontosságukhoz képest a megyegyűlések ülésezésének rendje - a hiányosan fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága alapján - a török korban nem mondható egységesen szabályozottnak. Összehívásukat a főispán, az alispán és olykor maga a közgyűlés is kezdeményezhette, melyet azután rendszerint a szolgabírák és esküdtjeik tettek közhírré (a mágnások számára személyes meghívóval). Az ülésekre igen változó gyakorisággal került sor; a korai, 1550 körüli jegyzőkönyvek szövege szerint „sürgős és fontos közügyek” (országgyűlés, adóztatás, várerődítés stb.) elrendezése érdekében. A királyi Magyarország megyéiben a 16-17. században évi 2-3 és 18-20 közgyűlés egyaránt előfordult évente, nem számítva a teljesen forráshiányos esztendőket. A megyegyűlésen a vármegyei tisztviselők kötelezően ott voltak, és minden „kebelbeli” nemes jelen lehetett, sőt ezt (1-3-6- 12 forintos bírságok kiszabásával) el is várták, azzal a megszorítással, hogy a főispán, a mágnások, a mezővárosok és kuriális falvak nemesei, valamint a török hódoltsághoz tartozó részek egy-egy megbízottat küldhették, akik személyüket, illetve közösségüket képviselték. A nem nemesek részvételét a korszakban már általában kizárták, viszont néhány vármegye elvárta az adózó falvak bíróinak megjelenését. A török kori közgyűlések létszámadatai ismeretlenek, de nemigen lehettek népes összejövetelek. Ezt támasztják alá a megyegyűlések helyéről ismert adatok is, melyek mezővárosi templomokról, polgárházakról vagy kisebb várbeli helyiségekről tudósítanak. Az 1514: 57. te. lehetővé tette megyei székházak építését, de ezekből 1541-ig kevés valósult meg, így állandósult megyeszékhely híján a közgyűlések helyszíne általában aszerint változott, hogy mely várak, mezővárosok vagy éppen a mögöttes megyék egyes települései voltak éppen biztonságban a török támadásoktól vagy a járványoktól. Az elsősorban közigazgatási feladatokat ellátó közgyűlésnek a vármegyei ítélőszéktől való funkcionális elkülönülése hosszú folyamat volt; általában aló. század közepén kezdődött meg, s lényegében egy évszázad alatt zajlott le. De még a 17-18. század fordulóján is előfordult a török hódítás hátráltató hatását elkerülő megyékben is, hogy a közgyűléseken is folytattak pereket, másrészt a sedria ülésein is sor került közügyek megtárgyalására. Ilyen esetek annál inkább előfordulhattak, mert ha generalis congregatio-t hívtak össze, a sedriát praktikus okokból gyakran annak ülésezése előtti és követő időpontra hirdették meg. Persze nem mindig, mivel a törvényszék a megyegyűlésnél sűrűbben, többnyire havonta, olykor pedig kéthetente ült össze a korszakban. Kiterjedt hatáskörét, szervezeti differenciálódását fentebb láthattuk. A megyei önkormányzat egyik sarkpontja volt, hogy az ott lakó nemesek tisztviselőiket a közgyűlésen maguk választották saját soraikból, a török korban elvileg évente, kivéve a király által tetszés szerinti időre kinevezett főispánt. Sőt a főispán is csak az alispáni hivatal betöltésénél ragaszkodott saját befolyásához az 1504: 2. te. és az 1548: 70. te. alapján, és végül kompromisszum alakult ki a vármegye közönségével: hol a főispán jelöltjei közül választott a közgyűlés, hol a közgyűlési jelöltek közül a főispán döntötte el, hogy ki legyen helyette a 33
