Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000-1686 A vármegyék radikálisan kibővült hatáskörét országgyűlési törvények sora, egyes kormányszéki rendeletek és a szokásjog együttesen alakították ki. Amellett, hogy utasításokkal ellátott követeik révén részt vettek az országos törvényhozásban, a területén hatályos jogszabályalkotás jogát (ius statuendi) maga a vármegye is gyakorolta a saját közgyűlésén (congregatio generalis). A határain belül élő lakosságra kötelező statútumokat a megye azzal a megszorítással alkothatott, hogy nem állhatták ellentétben az országos törvénnyel (/ex), s többnyire törvénypótló, illetve törvénymagyarázó szerepet töltöttek be. Közöttük szép számmal találhatók közigazgatási szervezeti, büntetőjogi és eljárási szabályok (pl. gonosztevők elfogására, bejelentésére, idegen koldusok, cigányok távoltartására), megyei tisztviselők és alkalmazottak fizetését, napidíját, az eljárási illetékeket rögzítő rendelkezések, adóssági és zálogügyleti előírások, vásári rendtartások, hiteles mértékek meghatározása, a jobbágyköltöztetés megvalósításának avagy az elszököttek visszakövetelésének szabályozása és a mindennapi élet ezernyi részletét meghatározó követelmény (kicsapongás, részegeskedés, paráználkodás, fényűző ruházat, dohányzás, káromkodás stb. tiltása). Statútumok formájában jelentek meg az ár- és bériimitációk, valamint az utak és hidak karbantartásával kapcsolatos feladatok is. A nemesi megye középkorban is meglévő igazságszolgáltatási joghatósága a fentebb említett okok miatt lényegesen megnövekedett a 16-17. században. A vármegyei törvényszék (sedria) ülésein 1613-ig minden megyebeli nemes megjelenhetett, és a hivatalból ítélkező alispán és szolgabírák mellé gyakran közülük választották az alkalmi esküdt bírótársakat, mivel aló. századi törvényekben engedélyezett 12 esküdt ülnök (iurati assessor es) a megszaporodott közigazgatási teendőkkel volt elfoglalva, valamelyik szolgabíróval együtt. Ezt a gyakorlatot az 1613: 24. te. számolta fel azáltal, hogy engedélyezte a szolgabírák mellett tevékenykedő „rendes” (Ordinarius) esküdteken kívül rendkívüli bírósági ülnökök (extraordinarii assessores) nagyobb számú megválasztását, de egyúttal a többi jelenlévő nemest eltiltotta az ítélkezésbe való beleszólástól. E törvényszéki esküdt ülnököket nevezték a 18. századtól táblabíráknak (iudices tabulae). A büntetőperes ügyek a megye területén mind a sedria hatáskörébe tartoztak, kivéve a hűtlenségi pereket, illetve azokat, melyekben a szabad királyi városok vagy a földesúri úriszékek voltak illetékesek - bár az utóbbiak csak külön adományozott pallosjog ( ius gladii) esetén hajthatták végre a halálos ítéleteket. A 17. század közepétől a vármegyei törvényszék gyakran külön üléseken tárgyalta a polgári peres és büntető ügyeket; elnöke az előbbinek az alispán, az utóbbinak a helyettes alispán volt. Míg a büntető sedria ítéletei ellen nem volt fellebbezés, polgári ügyekben csak első fokon tartoztak a megyei fórum elé a vagyoni - a földbirtoklást érintő osztály-, leánynegyed-, határ-, zálog- és az adóssági - perek, valamint az ún. személyi peres ügyek (hatalmaskodások, testi és becsületsértések, rágalmazások), s a polgári sedria ítéletei ellen a királyi táblához fellebbezhettek a nemesek (a jobbágyok nem). A vármegyei törvényszék 30
