Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686

tehermentesítésére és a törvénykezési szünetek - országgyűlés, nemesi felkelés, aratás, szüret - áthidalására a megyékben aló. század közepétől két alsóbb fokú bírói fórum jelent meg, ahonnan a sedriára lehetett fellebbezni. Közös vonásuk volt a helyszíni és a gyors eljárás. Az alispáni ítélőszék (egy szolgabíróval és „rendes” esküdt bírótárssal) 15 napon belül ítélhette súlyos pénzbírságokra és az okozott károk megtérítésére ún. kisebb hatalmaskodások, jogtalan birtokfoglalások, testi sértések stb. elkövetőit. A szolgabírói szék - egy esküdttel és szóbeli eljárással - kisebb adósságpereken kívül főként jobbágyköltöztetések és -vissza- perlések jogvitáiban döntött első fokon. A nemesi vármegye tekintélyének növekedését jelezte az a tény, hogy a magánuradalmak úriszékén a korszakban rendszeresen jelen volt egy-egy szolgabíró mint törvényes tanúság (

legale testimonium), és az úriszék feletti egyetlen fellebbezési fórum a sedria volt.

A korszak változékony politikai és katonai viszonyai közepette a közrend fenntartása komolyabb feladatot jelentett annál, hogysem ahhoz elegendők lettek volna a bírósági peres eljárások. A tolvajok, rablók, gyújtogatok és más gonosztevők (malefactores) üldözésére és helyszíni megbüntetésére a vármegyék ún. cirkálásokat szerveztek, azaz bizottságokat küldtek ki, s melléjük a várakból katonaságot rendeltek. A 17. század első felében pedig az ország északkeleti régiójában a szomszédos falvak saját biztonságuk megóvására fegyveres önvédelmi szervezeteket, választott paraszthadnagyok által szervezett és vezetett parasztvármegyéket hoztak létre, melyek utóbb a nemesi megyék felügyelete alatt működtek. A törökkel szembeni védelem szempontjából a nemesi felkelés (insurrectio) szükség szerinti meghirdetése mellett a vármegye területét és a mögötte, illetve mellette lévő részeket védő végvárak építésére, karbantartására szolgáló ingyen munka (gratuitus labor) folyamatos és mind súlyosabb - az 1557: 7. te. szerint jobbágyportánként évi 6 napnyi, később gyakran ennek kétszeresére rúgó - terhet jelentett, amihez még csatlakozott a várbeli katonaság ellátásának kötelezettsége is. Ezek megszervezése éppen úgy a megyei tisztikar feladata volt, mint az 1670 után a királyi Magyarországra vezényelt, majd a török alóli felszabadító háború idején (1683-1699) erőteljesen megnövelt létszámú hadsereg kontingenseinek beszállásolásáról, eltartásáról (portió) és a fuvarozásokról (forspont) történő gondoskodás.

A törökellenes küzdelemmel összefüggött az állami adó kivetésének és behajtásának fontos feladata is, melyet a korszakban - mivel évről-évre szükség volt rá, s összeolvadt a Károly Róbert nevéhez fűződő kapuadóval - már ritkán neveztek rendkívüli hadi segélynek (subsidium), inkább portális vagy rovásadónak. A rendek, köztük a vármegyei követek szavazták meg az országgyűléseken, mégpedig az adóegység (porta) és arra eső adótétel - 2-3 forint - megállapításával, azaz az ország összadója a török korban nem került megállapításra. Míg a 16. században a Magyar Királyi Kamara saját embereivel végeztette az adóösszeírást és -behajtást (de ezek az adórovók néha a helyi nemesek közül kerültek ki, máskor megyei tisztek segítettek nekik), 1599-től már intézményesen a

31