Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

Az 1956-os forradalom rövid története Heves megyében

dikális fellépése miatt a megyei munkástanács érdemi tevékenységet nem tudott kifejteni. A Pétervásárai járásban a november 3-án megválasztott járási forradalmi munkástanács elnöke, ifj. Fehérdi József egyúttal a járás nemzetörségét is vezette. A szovjet erők november 5-én ellenállás nélkül vonultak be Pétervásárára. A nemzetőrség szétszaladt, a fegyverek nagy részét a szovjetek összegyűjtötték. Távozásuk után Fehérdi megkezdte a nemzetőrség újjászervezését, még az is felvetődött benne, hogy társaival kivonul partizánharcra a Bükkbe. A november 24-i tanácsülésen hazaárulónak nevezte azokat a katonatiszteket, akik aláírták a hűségnyilatkozatot. December l-jén a járási kiegészítő parancsnokság szovjet katonai segítséget kért a közeli Recsk községből. A szovjet katonák lefegyverezték a nemzetőrséget, s Fehérdit három társával együtt letartóztatták. Másnap a letartóztatottak közül kettőt szabadon bocsátottak, míg Fehérdit bekísérték Egerbe, s ott átadták a szovjet parancsnokságnak. Közben a két szabadon bocsátott forradalmár a kocsmában szervezkedni kezdett, melynek eredményeként egy kb. száz fős csapat megtámadta a laktanyát, s kiszabadították a még fogva tartott forradalmárt. A laktanyát elfoglalták, az ezredbeli tisztek szétszéledtek, a tartalékos tiszteket pedig a tömeg szorította ki a laktanyából. Közben verpeléti katonák érkeztek a községbe, akik a tömeg oldalára álltak. Még aznap összehívták a községi munkástanácsot, újra felfegyverezték a nemzetőröket, és követelték a szovjetekkel együttműködő tisztek eltávolítását. A parázs hangulatra való tekintettel a helyőrség parancsnokát egri rendőrök a megyeszékhelyre szállították. December 3-án Pétervásárán népgyűlést tartottak, amelyen úgy határoztak, hogy 16 családnak - tiszteknek és kommunistáknak 48 órán belül el kell hagynia a község területét. Mivel éjjel kézigránát robbant az ezredparancsnok lakásánál, az érintettek elmenekültek a faluból. A megye egyik legnagyobb ellenállását végül csak karhatalmi erőszakkal tudták megtörni. A Heves megyei munkástanácsok folyamatos kapcsolatban álltak a Nagybudapesti Központi Munkástanáccsal (KMT), illetve a borsodi munkástanácsokkal. A sztrájkot - mint a kádári hatalommal szembeni egyik legeredményesebb tiltakozási formát - a megye sok munkahelyén bevetették, illetve készen álltak elrendelésére. Jellemzőnek tekinthetők a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban lezajlott november 4-e utáni események. November 9-én gyűlést tartott a gyárban a forradalmi munkástanács, ahol értékelték a kialakult helyzetet. Kijelentették, hogy két feltétellel hajlandók együttműködni a Kádár-kormánnyal: egyrészt, ha az elhatárolódik a korábbi évek szektás politikájától, másrészt, ha a szovjet csapatok elhagyják az országot. Küldötteik többször jártak Miskolcon, illetve a Lenin Kohászati Müvekben, ahonnan azt a hírt hozták, hogy a borsodi munkások visszakövetelik Nagy Imrét a kormány élére, s ezért készek akár sztrájkba is lépni. November végén dr. Karsai Lajost választották meg a munkástanács elnökévé, aki szoros kapcsolatban állt a KMT-vel, annak egyik memorandumát 32