Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)
Az 1956-os forradalom rövid története Heves megyében
egy üzemi gyűlésen ismertette, 140 példányban lemásoltatta, és terjesztette. A munkástanács továbbra is fenntartotta a kapcsolatot a borsodiakkal, ahová esetenként összekötőket küldött. Az MSZMP szervezését a munkástanács a gyárban nem engedélyezte. A munkástanács december végéig küzdött a munkások követeléseiért, ekkor a vezetői ellen rendőrségi eljárást indítottak, ezután működése elj elentéktelenedett. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december első napjaiban megfogalmazott radikális álláspontja, mely az októberi eseményeket egyértelműen ellenforradalmi jellegűnek nevezte, kiemelve a Nagy Imre-Losonczy-féle pártellenzéki csoport felelősségét is, újabb tiltakozó megmozdulásokhoz vezetett. Az ország különböző pontjain került sor (nő- és néma) tüntetésekre, és a sztrájkhangulat erősödésével mindinkább körvonalazódott egy immár országos sztrájk meghirdetése. December 8-án a KMT válaszul arra, hogy a Kádár-kormány semmi kompromisszumkészséget nem mutatott a tárgyalásokon, december 11-12-ére, az Emberi Jogok Napjára országos sztrájkot hirdetett. A gyűlés dél körül félbeszakadt a salgótarjáni sortűz hírére. A nógrádi megyeszékhelyen történt véres akció jelzésértékű volt: az MSZMP szűk döntéshozó köre az ideológiai radikalizálódás után nem riadt vissza a legdurvább eszközök alkalmazásától sem. Két nap múlva Miskolcon lőtt a tüntető tömegbe a karhatalom és a szovjet katonaság; december 11-én, az országos sztrájk megkezdésekor, az Elnöki Tanács elrendelte a statáriális bíráskodást. December 11-én és 12-én Egerben is emberéleteket követelt a kommunista hatalom restaurálása. Az egri munkástanácsok küldöttei is részt vettek a KMT december 8-i összejövetelén, és csatlakoztak a kétnapos országos sztrájkra szóló felhíváshoz. A sztrájk előestéjén, december 10-én tüntetést rendeztek Egerben, a Hatvanas Gyalogezred Emlékműnél, ahol a főleg nőkből álló tömeg gyertyát gyújtott, és egyházi énekeket énekelt. December 11-én délután újabb tüntetésre került sor az emlékműnél, ahol Rácz Mihály színész elszavalta „A kisgyermek halála" című versét. A felindult tömeg a Heves Megyei Nyomda épületéhez vonult, s néhány - a tüntetésen részt vevő - nyomdász röplapokat kezdett nyomtatni, többek között „A szabadság csak úgy szép, ha készek vagyunk vérünkkel öntözni" szövegűt. Körmöczi József rendőr alezredes ekkor utasította Kádár János rendőr századost, hogy a verpeléti harckocsizó ezred sorállományú katonáiból alakított karhatalmi szakasszal vonuljon a nyomdához, és teremtsen rendet. A katonaság láttán a tömeg kezdett szétszéledni, Kádár százados pedig igazoltatni kezdte a nyomdában tartózkodókat. Az épületből kifelé jövet azonban megdöbbenve tapasztalta, hogy a vele együtt érkezett honvédszakasz eltávozott, az épületet ismét tüntetők vették körül. A zűrzavart növelte, hogy a katonák elvonulásuk előtt két fiatalt megsebesítettek. A felbőszült tömeg a rendőr százados ellen fordult, üldözőbe vették, a földre teperték, ütötték, rugdalták, majd valaki - ávósnak mondva - a felakasztását követelte. Higgadtabb emberek a lincselést megakadályozták, 33
