Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)
Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig
Számított a Besze János és Wladislaw Tchórznicki őrnagyok vezette zempléni különítmény közreműködésére is, akiknek Schlik balszárnyát kellett megtámadniuk. A közel 500 fos különítmény január 2-án el is foglalta a Dargói-hágót, Schlik azonban tartva a több irányból történő támadástól, csapatokat (4 század gyalogos, 2 szakasz lovas, 2 ágyú) küldött ki visszafoglalására, amelyek január 2-ről 3-ra virradólag már Szinyén bukkantak rá a különítményre. Miután a zempléni önkéntes nemzetőrök biztosító feladatukat nem megfelelően látták el, meglepetésszerűen érte őket a támadás, így Szinyét, valamint a Dargói-hágót is feladva, fejveszetten menekültek Gálszécsen át Terebes felé, jelentős mennyiségű felszerelést, fegyvert, valamint 20 foglyot hátrahagyva. 4 7 Január 4-én Mészáros így már csak a Miskolc felől előrenyomuló főerőire támaszkodhatott (kb. 8400 fő, 25 löveg), de még így is létszámfölényben volt Schlik Kassán összpontosuló haderejével szemben (kb. 6-7000 fő, 22 löveg). Január 4-én kora reggel a Dessewffy-dandár délnyugati irányból megközelítette Kassát, elérve Enyicke térségét. A császári csapatok Kassától délre foglaltak védőállást a Bárcza felé vezető út két oldalán, amelynek központjában az országúttól nyugatra fekvő Akasztó-hegy emelkedett. Vele szemben az északi mozgó hadtest a nagyidai úttól Bárczáig foglalt állást. Magyar részről már a felvonulásnál kisebb zavar támadt, ugyanis több alakulat, pl. a 17. honvédzászlóalj, nem a haditerv szerint meghatározott helyén foglalt állást. Mészáros elképzelése szerint a centrumban elhelyezkedő Pulszky-dandárnak 4 8 kellett támadnia az ellenséges harcvonal kulcspontja, az előtte fekvő Akasztó-hegyen lévő császári állások ellen. Délután fél három körül a dandár a Miszlóka-patakon nehezen átkelve, megkezdte előrenyomulását a hegy felé. Tőle nyugatra a balszárnyon Perczel Sándor őrnagy féldandára támadott, a jobbszárnyon pedig a Dessewffy-dandár indult támadásba, megerősítve Rembowski őrnagy féldandárával. A terv szerint a Pulszky-dandárnak, együttműködve a Perczel-féle féldandardárral, az ellenséget át kellett volna karolnia, majd ezután a Hernádba szorítani. Az ütközet azonban már az első összecsapástól kezdve kedvezőtlenül alakult a magyarok számára. Először - délután 2 óra tájban - a Perczel-féldandár vette fel a harcot a balszárnyon az ellenséggel, de az igen heves ágyútűz egy időre megakasztotta az előrenyomulást. Dessewffy a balszárny megtorpanását látva, az országút mentén a temető mellett felállított ellenséges csapatokat azonnal lövetni kezdte, de támadását a vele szemben működő tizenkétfontos üteg és Rembowski őrnagy féldandárának az elmaradása 4 9 lehetetlenné tette. Mialatt a centrum átkelt a Miszlókán és csatarendbe fejlődött, a Perczel-féldandárhoz tartozó 34. (Porosz herceg-) gyalogezredi századnak sikerült elfoglalnia a téglaégetőt, s innen a császáriakat visszavetették Kassához. A felfejlődő centrum és a jobbszárny között az összeköttetést a Dessewffy-dandár kötelékébe tartozó 42. honvédzászlóaljnak kellett biztosítania. Ez a centrum előrenyomulásának megkönnyítése céljából egy fedett állásból működő röppentyű-üteg felszámolására kapott parancsot. Eközben a Perczel-féldandárt oldalról Gablenz táborkari őrnagy vezetésével megtámadta egy császári különítmény, aminek következményeként a magyar balszárny zavarba jött és rendezetlen sorokban megfutamodott. Rendezetten, a terep nyújtotta előnyöket felhasználva csak a 34. (Porosz herceg-) gyalogezredi század tudott visszavonulni. A balszárnyat követve a centrum is rendezetlen sorokban megfutamodott. Itt a 14. (Lehel-) huszárezred két százada és a második sorban elhelyezkedő Heves megyei önkéntes lovas nemzetőrök futottak meg 4 7 Lásd 413. sz. dokumentum, Besze 110-112., Karsa 74-75., Kovács 1998. 135-136. Kociiczka 71., 92. 4 8 Jerzy Bulharyn lengyel ezredes szerint - őt december 29-én Erdély kivételével a Magyarországon harcoló lengyel alakulatok főparancsnokává nevezték ki, s Kassa előtt csatlakozott Mészáros seregéhez - ő vezényelte a centrumot (Divéky 90 ). Ezt erősíti meg Rüstow is (Rüstow I 146 ). Más visszaemlékezők Bulharyn beosztásáról egymásnak ellentmondó adatokat szolgáltatnak. Mészáros Lázár szerint Bulharynt a centrumot és a jobbszárnyat összekötő 42. honvédzászlóalj támadásának az irányításával bízta meg, amelynek egy rejtett állásból tüzelő röppentyü-üteget kellett elhallgattatnia (Mészáros 348 ). Karsa már a szikszói ütközet előtt hadosztályparancsnokként emlékezett meg róla (Karsa 69.). Véleményünk szerint beosztására Mészáros emlékezett leginkább, s csak alkalmi megbízást látott el a január 4-i kassai ütközetben. 4 9 A Rembowski-különítmény elmaradását parancsnokának eltűnése okozta. Bulharyn visszaemlékezései szerint Rembowski az első fölötte elsüvítő ágyúgolyótól pánikba esett, s elillant a csatatérről. Bajtársai csak a visszavonulás alatt láthatták viszont egy szénakazal mögé bújva, ahol - mint a vele gúnyolódóknak magyarázta - éppen az ütközet tervét vázolta (Kovács 1998. 137.). -32-
