Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)
Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig
először, magukkal rántva a többi alakulatot is. A centrum megfutamodása és a röppentyű-üteg hatásos működése következtében a 42. honvédzászlóalj is visszavonult. Legtovább a Dessewffy-dandár tartott ki a jobbszárnyon. Dessewffynek a 26. honvédzászlóaljjal sikerült megállítania a császári gyalogság támadását, a Coburg huszárszázaddal pedig visszavonulásra kényszerített két előretolt ellenséges ágyút. Azonban a 42. honvédzászlóalj megfutamodása után - délután 4 óra tájban - Mészáros reménytelennek látta a kialakult helyzetet, s elrendelte a Dessewffy-dandár még csatatéren maradt alakulatai visszavonulását is. Ezen alakulatokra - 26., 20. honvédzászlóalj, 17. honvédzászlóalj 1 százada (utóbbi kettő a centrum megfutamodása után került Dessewffy alárendeltségébe), Coburg-huszárok - hárult a hadtest visszavonulásának a fedezése. Legnagyobb problémát az ágyúknak és a lőszeres kocsiknak a gyorsvizű Miszlóka-patakon való átszállítása okozta, amelyet néhány alakulatnak, pl. a Lehelhuszároknak, a patakon át történő fejveszett menekülése is nehezített. A hazáig futottak kivételével a hadtest január 5-én Forróig vonult vissza, másnap pedig Miskolcra húzódott. Az ütközet vesztesége magyar oldalról közel 200 halott, 400 hadifogoly, 10 ágyú, jelentős mennyiségű fegyver és lőszer volt, valamint az a december második felében lábra kapott optimizmus, hogy Schlik nem csak megverhető, hanem meg is semmisíthető. 1 0 A létszámbeli veszteségek kezdetben nagyobbnak tűntek, de a későbbi napokban a halottnak és hadifogolynak nyilvánítottak közül sokan előkerültek. A szép reményeket azonban nehezen lehetett ismét feléleszteni. Ehhez ismét újjá kellett szervezni a hadtestet, amely a decemberitől is nagyobb erőfeszítéseket igényelt. Szükség volt újabb erősítésekre is. Ez, vagyis a Zákó-dandár, még január 2-án lett a miskolci táborba rendelve, ahová január 4-én indult el, miután Vetter Antal vezérőrnagy, a hadügyminisztérium táborkari osztályának a vezetője, szükségesnek tartotta az északi mozgó hadtest megerősítését. Erről azonban Mészáros már csak a kassai vereség után értesült. 5 1 Ez mindenesetre reményt adott a hadtest újjászervezésére, amelynek nagy munkája meg is indult a következő napokban. A vereség felvetette Mészáros Lázár hadtestparancsnoki alkalmasságát is. Saját képességeivel, rátermettségével szemben maga Mészáros is kellőképpen kritikus volt, így esetleges távozása már a kassai vereség előtt is felmerült. Szemere főkormánybiztos Répásy Mihály vezérőrnagyot javasolta új parancsnoknak, Kossuth pedig Damjanich János vezérőrnagyot látta volna szívesen az északi mozgó hadtest élén. 5 2 Végül, a fővárosok feladása után Debrecenbe költözött kormányzat, január 9-én a kéznél lévő 28 éves Klapka György őrnagyot nevezte ki hadtestparancsnokká, akit egyben előléptettek ezredessé. Az ő megérkezése még napokig váratott magára, így az újjászervezés feladata is még jórészt a hadvezérként kudarcot vallott Mészárosra hárult. Ez azonban már egy másik szakasza a hadtest történetének, amelyet egy következő kötetben szándékozunk feldolgozni. Dér Dezső, Hajagos József 5 0 Az ütközetről és a veszteségekről lásd 404., 405., 413. sz. dokumentumok, MOL H 2 OHB 1849:186., 555., 557., HL 1848/49 8/501., Karsa 70-75., Szuper III. 68-69., Horváth II. 185-186., Egervári 15-19., Breit II. 200-203.. Borús 160162., Hajagos 1996. 137-138., Hajagos 1998. 29., Kedves 149., Dér 2001. 121-123., Hermann 2001. 198-199., Kocziczka 83-96., Nohili 122. 5 1 Lásd 379., 391., 407., 412. sz. dokumentumok. 5 2 Lásd 377., 406. sz. dokumentumok. -33-
