Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig

A főhadszíntéren bekövetkező események mellett a mielőbbi támadást tette szükségessé a Schliknek küldendő jelentős erősítésekről szóló híradások is. Szintay János Bereg megyei kormánybiztos december 21-én azt jelentette az OHB-nak, hogy Schlik Dukla felől 10 000 fős erősítést kap. Erre reagálva Kossuth december 24-én siettette Mészárost a támadás megindítására. Schlik számára december 20-án valóban érkezett erősítés, de az a fentiekben jelzettnél jóval szerényebb volt. Mészárost különösebben nem is kellett noszogatni, mert ez felelt meg eredeti célkitűzésének is, de hadtestparancsnokként számolnia kellett a feltételekkel, leginkább az alakulatok beérkezésével és felszerelésével. Nem hagyhatta figyelmen kívül kiképzésük óriási fogyatékosságát sem. Ezek figyelembevételével kellett megterveznie támadását. December 22-én a következőket jelentette az OHB-nak: „Mihelyest zászlóaljaim csak egy kissé tölteni, és kilőni tudják fegyverüket, és a legszükségesebb mozdulásukat tudják, avval is amim már van, főszállásomat kiindítom, - és Kassának tartok, ha az Isten adja!! új esztendőt Kassán töltvén. " Másnap december 23-án pedig azt jelentette: „...hogy csak a ruházat, fegyverzet, és néműleg a hevesi lovas osztály meg nem érkezése hátráltatja innenti elmozdulásomat... ". Ugyanakkor a siker kivívásához szükségesnek tartotta, hogy oldaltámadásokkal Schliket haderejének megosztására kényszerítse. Erre december 23-tól meg is tette a szükséges intézkedéseket. Az Ungváron szerveződő 21., és a Szepes vármegyében állomásozó 19. honvédzászlóaljak, mindkettő nemzetőrökkel megerősítve, Eperjes megtámadására kaptak parancsot, amelyet január 1-én kellett végrehajtaniuk. Zemplén vármegyében is létrehoztak egy különítményt, amelynek a Dargói-hágót kellett birtokba vennie, hogy onnan, keletről fenyegessék a Kassán állomásozó cs. kir. csapatokat. Ez kevés számú rendes katonaságból, s a frissen szerveződő zempléni önkéntes nemzetőrökből állt. Kassa szemből való megtámadása a hadtest főerőinek volt a feladata. Támadásuknak a különítmények akciói után kellett bekövetkeznie. A hadtest dandárokra és különítményekre való felosztása e haditervnek megfelelően készült.

4

1 Mészáros tervezett hadmozdulatait azonban megelőzte Schlik előrenyomulása. Windisch-Grätz még december 12-én elhatározta, hogy a fővárosok ellen tervezett támadáshoz Schlik hadoszlopát is igénybe veszi. Útvonalát a fővárosok felé Schlik maga választhatta meg, nevezetesen azt, hogy a Miskolc-Eger-Pest vagy a Losonc-Vác-Pest útvonalon nyomul előre. Schlik a vele szemben álló magyar csapatok megerősítéséről érkező hírek következtében úgy döntött, hogy Miskolc felé nyomul előre, így bizonyosságot szerezhetett az ott gyülekező erők tényleges nagyságáról. December 26-án Kassán helyőrségül hátrahagyva a Fiedler-dandárt, megindult dél felé. Az előretolt magyar csapatok - a 42. honvédzászlóalj, néhány szakasz huszár, egy fél háromfontos üteg december 20-án Szikszónál helyezkedtek el. Az elővédet december 24-én Forróig tolták előre, s megerősítették a lengyel légióval és a Coburg-huszárezredi századdal. Miután hírek érkeztek Schlik előrenyomulásáról, Mészáros a szikszói hegyen állította fel védelmi állásba a hadtest zömét. Perczel Sándor őrnagy balszárnyi dandára (1170 gyalogos, 200 lovas, 4 ágyú) ettől különválva, Sajószentpéter térségében állomásozott. Ennek az volt a feladata, hogy Edelényig cirkálva tartsa szemmel a tornai utat. Mészáros ugyanis attól tartott, hogy a Kassán maradt Fiedler-dandár, amely a budaméri ütközetben is külön tevékenykedett, arról nyomul előre Miskolc felé. Ebben az esetben a Perczel-dandárnak fedeznie kellett Miskolcot, ha pedig még sem jelenne meg az ellenség ebből az irányból, Alsóvadászon keresztül Schlik jobbszárnyát kellett fenyegetnie.

4

2 December 27-én a Deym-dandár Alsónovajig nyomult előre, ugyanekkor a Pergen-dandár Forrót foglalta el, ahonnan a magyar elővéd harc nélkül húzódott vissza Szikszóra. Schlik terve az volt, hogy átkarolja a magyar balszárnyat. Erre a Pergen-dandár kapott parancsot, amelyhez odarendelte új táborkari főnökét, Gablenz őrnagyot is. A megkerülés végrehajtásáig a Deym-dandárnak a magyar arcvonallal szemben kellett állást foglalnia. A tervnek megfelelően másnap, december 28án dél tájban Gablenz őrnagy a Pergen-dandárral Szikszót megkerülve Alsóvadászra vonult. Itt meglepték a magyar balszárnyat biztosító 26. honvédzászlóaljat, amely csak a Szikszóról támogatására küldött 17. honvédzászlóalj és egy század Hunyadi-huszár segítségével tudott kisebb 4

1 Lásd 258., 259., 260., 303., 318., 319., 357. sz. dokumentumok. 4

2 Lásd 145., 186., 263., 317., 330., 331., 347., 362. sz. dokumentumok, Szuper II. 19., Borús 157-158., Dér 2001. 117118., Nobili 113. -29-