Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig

betörés elhárítására. A környező megyék nemzetőrei nem voltak jelen, s csak remélni lehetett, hogy mozgósításuk időre megtörténik. Ráadásul Máramaros és Bereg vármegyék veszélyeztetettségéről érkezett hírek következtében Kossuth november 30-án Borsod vármegye nemzetőrségét a beregi határszél védelmére rendelte.

1

2 A 4 számításba vehető honvédzászlóalj (19., 20., 21., 42.) szintén nem volt kéznél, s alkalmazhatóságuk a szervezési nehézségek miatt több mint kétséges volt. December elején még nem érkeztek meg táborába az Eszékről és Pestről útnak indított ágyúk sem, így mindössze csak egy hatfontos üteggel rendelkezett. Külön problémaként jelentkezett, hogy Irányi jelentéseinek az ellenség közelgő betöréséről Kossuth nem tulajdonított kellő jelentőséget. Úgy vélte, hogy Irányi és a szomszédos vármegyék kormánybiztosai híradásaikat felnagyítják és feleslegesen szítanak riadalmat a térségben. Ezt közölte is a Pesten átutazó Pulszky alezredessel, aki Kossuth hatására kezdetben szintén nem számolt az ellenség közeli betörésével.

1

3 Kossuth magatartása azzal magyarázható, hogy valószínűtlennek tartotta az ellenséges csapatok téli betörését nemcsak a mellék-, hanem a főhadszíntéren is. A nehezen előteremthető erőforrásokkal - a rendelkezésre állónak vélt időben elsősorban a feldunai hadsereget, illetve a Muraközben és a Délvidéken állomásozó, valamint az Észak-Erdélyből kiszorult haderőket kívánta megerősíteni. Schlik betörése és a december 11-i budaméri ütközet December 6-án valósággá váltak az előzetes hírek, miután gr. Franz Schlik cs. kir. altábornagy közel 7000 fős hadoszlopával - a Duklai-szoros útakadályait leküzdve - betört Sáros vármegyébe. Schlik célja az volt, hogy Kassa elfoglalása után a magyar fővárosok felé nyomuljon előre, megteremtve az összeköttetést a szintén odatartó cs. kir. főerőkkel. Hadoszlopát 7 zászlóalj gyalogság, 6 század lovas és 18 löveg alkotta, amelyekhez később újabb alakulatok érkeztek. A később érkező erősítésekkel gyalogsága 8 zászlóaljra, tüzérsége pedig 27 lövegre növekedett. Hadoszlopát 3 dandárra osztották fel Fiedler, Pergen és Deym vezérőrnagyok parancsnoksága alatt.

1

4 Schlik csapatai december 6-án bevonultak Bártfára. Pulszky, a hegyszorosok szemmel tartására kirendelt, alig 400 főt kitevő csapatával, Eperjes felé vonult vissza, ahol újabb 1800 fő csatlakozott hozzá. Ezek zömmel Sáros és Abaúj megyei nemzetőrök voltak, illetve a 20. honvédzászlóalj fegyveres századai. Pulszky előbb Eperjes közelében Kapinál foglalt védőállást, végül erői elégtelensége miatt a további visszavonulás mellett döntött. Csapatai Eperjestől délre. Szentpéternél állapodtak meg. Az eperjesi nemzetőrség csak Irányi Dániel kormánybiztos erélyes fellépése következtében csatlakozott a visszavonuló erőkhöz. Pulszky komolyabb ellenállásra csak a Kassa és Budamér közötti terepet tartotta alkalmasnak, de azt is csak haderejének jelentős létszámbeli növekedése esetében. Schlik még Eperjesen értesült Pulszky ezen szándékáról, ezért erőltetett menetben nyomult előre, hogy még a beérkező erősítések előtt ütközetre kényszerítse a magyarokat. Irányi és Pulszky felszólításai következtében meg is indult a környező vármegyék nemzetőrségének a mozgósítása. A korábban a beregi határszélre rendelt Borsod megyei nemzetőrök is Pulszky táborába lettek irányítva. Csatlakozásra szólították fel a 19. és a 42. honvédzászlóaljat is. A mozgósított erők mindegyike azonban december 11-ig nem tudott Pulszkyhoz csatlakozni, ami kedvezett Schliknek. 1

2 Lásd 9. sz. dokumentum. Borsod megye ezt csak részben teljesítette, mert ők Sáros megye fenyegetettségével is számoltak, ezért mozgósítható nemzetőrségük felét kívánták csak Bereg felé kiindítani. 1

5 Lásd 6. sz. dokumentum. 1

4 Lásd 408. sz. dokumentum. Pergen vezérőrnagy csak december 20-án csatlakozott Schlikhez, addig a dandárparancsnokságot Podhayski őrnagy látta el. -20-