Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

29. Budamér, 1848. december 9. IRÁNYI DÁNIEL SÁROS MEGYEI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE AZ OHB-NAK Pulszky Sándor ezredes-főparancsnok tegnap visszavonulást határozott Budamérig a kassai hegy alá, mely pozíciót elvégre ütközetre kijelölte. A pozíció jó, de erőnk számra nézve is eddig nem ér fel felével az ellenség valószínű erejének, fegyverzetre pedig és fegyelemre valóban nem a legbiztatóbb, de elég baj, hogy az ellenség idáig nyomult, s a kassai pozíciót nem lehet kardcsapás nélkül elhagyni, mert ha megveretünk is, legalább talán feltartóztatjuk egy kis időre. Schlik tegnap az ide ./. alatt mellékelt levelet intézte Sáros megye alispánjához. Én lefoglaltam azt, s íme mellékletestül együtt átküldőm. Mai napon vett hiteles tudósítás szerint gróf Starsinszki tábornok* 40 vértessel bejött Eperjesre, s miután az alispán és a polgármester az ő felszólítására, miszerint a sereget ellássák és elszállásolják, azt válaszolták volna, hogy azt önként nem teendik, kijelentette a nevezett tábornok, hogy ha jó móddal nem adnak, majd kényszerítőleg fog föllépni. Mire az érintett tisztségviselők, ahelyett, hogy a kényszerítést bevárták volna, azt felelték, hogy az erőnek nem állhatnak ellen, s így hihetőleg hatóságilag fog intézkedés történni, mindamellett, hogy a hatóságokhoz intézett leveleimben hazaárulás büntetése alatt megtiltottam az engedelmességet. Miután tegnap a főparancsnok Eperjesről kivonult volna, a reakció máris azonnal kiüté fejét. A kiindulási parancsot nyert nemzetőrség egy része ugyanis zajosan követelte a tanácstól, hogy a kiindulás alól fölmentessék. A tanács csakhamar ráhajolt, s megkeresni rendelte a főparancsnokot a fölmentés iránt, akkor midőn ez már elhagyta a várost, s másnap korán reggel az őrségnek is kimozdulnia kellett volna. De én még a városban levén, meghagytam a tanácsnak, hogy ha 1 óra alatt a nemzetőrség nem indul, a város magának tulajdonítsa a következéseket. Azonban nem várván még ezen fenyegetéstől is elég sükert, minthogy két század honvéd* az utócsapatból éppen a városba érkezett, ezt a városház előtt felállíttattam, élesen töltettem, s egy tiszt és 4 emberrel belépvén a tanácsterembe, hadifoglyokul nyilvánítottam az egész tanácsot, hogy ha egy félóra alatt nem indítják ki az őrsereget. Ez megtette hatását, s én esti 9 órakor vagy 500 puskás nemzetőrrel kiindulhattam. A Honvédi Bizottmány elnöke azt méltóztatott ugyan meghagyni, hogy Sáros megyében az újoncozást sürgessem. Azonban bár mindenkor szoros kötelességemnek ismerem, s fogom ismerni a Honvédelmi Bizottmány elnökének engedelmeskedni: mégis, miután az ellenség már betört, nehogy a mi újoncaikat ő vigye el, az ellenség kivonultáig az újoncozást betiltandónak tartottam, s betiltottam. Remélem, hogy elnök úr ezen lépésemet helyesnek találandja. Morva- és Gácsországokból* különböző testületekhez érkeztek az ismeretes november 6-ki, s más manifesztumok, s gróf Pálffy Mórictól is egy proklamáció, amelyben a nyomorult dicsekvéssel bevallja hazaárulását. Kezeimbe kerültek a nyomtatványok.* A Sárosban organizált népfölkeléssel szemben az ellenséggel igen sok baj lévén, megbíztam egyéneket, hogy azt hátul organizálják. MOL H 2 OHB 1848:5241., eredeti tisztázat. Mellékelve Schlik altábornagy Bártfához intézett december 6-i német nyelvű felszólítása. 30. Sátoraljaújhely, 1848. december 9. BORONKAY ALBERT ZEMPLÉN MEGYEI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE AZ OHB-NAK Folyó hó 7-én délben vettem a varannói főszolgabírónak azon hivatalos jelentését, hogy az ellenség Lengyelországból a Sáros megyei komarniki passzuson betörvén, egy része Sztropkónak indult, alkalmasint a megyén végig menendő. Ép azon időben volt már 2 század fegyveres -52-