Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

nemzetőröm Terebesen, 4 század pedig Újhelyben, kik általam Varannóra voltak rendelve, ezen felül volt a 22-ik zászlóaljból 2 század Velejte felé útban, kik Mármaros felé vágynák rendelve. Én ezen jelentés vételével a 42-ik zászlóalj őrnagyával, és a 22-ik zászlóalj parancsnokával, Szerdahelyi századossal e tárgy felett hirtelenébe tanácskozva, miután átláttuk, hogy ha az ellenség Sztropkóról lefelé nyomul, annak már a felvidéki szorosokon útját állni az idő rövidsége nem engedi, - sőt attól is félhetvén, hogyha az ellenség lefelé nyomul, s mi a 22-ik zászlóaljból Velejtén lévő 2 századot tovább menni engedjük, az ellenség ezen 2 századot könnyen hatalmába kerítheti, ezen okoknál fogva azt határoztuk, hogy a rendelkezésünk alatt lévő egész erőt Velejtén fogjuk összehúzni, ahol is szükség esetére az ellenség elébe állíthatunk volna egy zászlóalj kaszákkal felfegyverzett 22-ik számú honvédet, egy zászlóalj dzsidákkal és kaszákkal felszerelt honvédet a 42-ik szám alatt, s egy zászlóalj lőfegyverrel ellátott nemzetőrt, s végre két 1 fontos kiságyút; e szerént a rendelések általam megtétetvén, az is elhatároztatott, hogy harcba csak azon esetre fogunk keveredni, ha az ellenséghez mért erejénél fogva győzelemre számíthatunk. Azonban folyó hó 8-án hajnalban ismét kaptam jelentést, miszerént az ellenség részéről Sztropkó felé mutatkozott ugyan néhány lovas német, azok is azonban visszafordultak a sereg után Bártfa felé, s így e megyét semmi ellenséges betörés nem fenyegeti. Azonnal megtettem tehát a rendeléseket, hogy a 22-ik zászlóalj századai útjokat folytassák; a nemzetőr zászlóalj pedig Varannóra húzódjon, midőn reggeli 8 óra tájban Eperjesről érkezett futár azon nyílt rendeletét hozta a vezérparancsnoknak, hogy az egész erő azonnal Kassa felé nyomuljon, melynek következésébe még tegnap kiindult a 42-ik zászlóalj Patakról, úgy a zempléni nemzetőrség Velejtéről, és a két kis ágyú olyformán, hogy azok ma éjszakára Kassára megérkezendenek. Azóta most reggel 11 óráig semmi aggasztó hír nem érkezett, jött ugyan jelentés, hogy a határszéleken szomszéd Sáros megyében a népet lázítják orosz papok*, és harmincadosok*, s hogy az ellenség minden helységekbe proklamációt osztogat, még eddig Zemplénben semmi sem mutatkozott, minden esetre ezen veszélyes lázításoknak elejét akarván venni, egyedül a megye belcsendessége fenntartására alakult vadászcsapatot holnap már a határszélekre kirendeltem. Megteszek minden intézkedéseket, hogy a belcsend meg ne háboríttassék, azonban kénytelen vagyok az iránt mielőbb utasítást kérni, hogy miután a magyar harmincados tisztek mellett mindenütt egy német „Zoli Einennehmer"* van elhelyeztetve, ezek pedig a legveszedelmesebb kémek ellenünkbe; - vajon szabad-e azokat erőhatalommal is elkergetni? Emellett tegnap délután jelentette magát nálam, hozzám kémem által utasított, két lengyel ügybarátunk, kik engem arra kívántak reábírni, hogy én a határszéleken egy kis fegyveres erőt húznék öszve, s annak engedném meg olykor-olykor betöréseket tenni, hogy ezáltal az ott kóborló fegyvereseket le lehetne fegyverzeni. Ezt én kereken megtagadva megígértem nekik, hogy eziránt jelentést teendek, s utasítást kérek. Ugyanezen lengyelek arra is felszólítottak, hogy miután értésökre esett, hogy a lengyel légióba csak olyanokat vesznek fel, kik ruhával és fegyverrel ellátvák, tenném azt, hogy azokat, kik már fegyver nélkül bejöttek, ruházatot nem kívánnak, fogadjam be, és alakítsak belőlök egy vadászcsapatot, a határszélek biztosabb megőrzésére használandót. Én ezt nekik azon okból ígértem meg, mivel azokat, kik bár fegyvertelenül, de már hazánkba bejöttek, azzal, hogy visszautasíttassanak büntetni nem lehet, annyival kevésbé, mivel a visszamenetellel ott vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Azonban azon feltételt tettem hozzá, hogy csak az olyan egyént fogom ezen vadászcsapatba bevenni, kit az általam kinevezett komitét* arra alkalmatosnak találva, érette jót fog állani. A tokaji sóhivatal a hozzá Dukláról érkezett, az „ország földmívelő népeihez" szóló királyi proklamációkat* azonnal nékem által küldötte, a szentmihályi sóhivatal csak akkor adta által, midőn erre hivatalosan felszólíttatott, a többiektől még jelentéseim be nem érkeztek, őrszemmel fogom ezeket kísérni, s mihelyest ezen ellenséges beütés csillapul, a szükséges vizsgálatokat megteendem. Végre hivatalos tisztelettel jelentem, hogy miután a megyei pénztárak tökéletesen kiürültek, s itt ezen katonai szállítások és fizetések által a költség roppant nagy, ez okból tegnap a tokaji sóhivatalhoz küldöttem 10 000 pfrtér*, hogy ezen rendkívüli költségeket fedezhessem. MOL H 2 OHB 1848:5167., eredeti tisrtázat. -53-