Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger
De azután lassan jobb idők fénye csillant fel az ország számára, és mikor megújították a püspökségeket, Eger is napról napra kezdett helyreállni és jobb külsőt kapni. Kiváltképpen I. Károly, I. Lajos és Zsigmond uralkodása idején, amikor ettől a vidéktől távol viseltek hadat, semmi akadálya nem volt, hogy a mély nyugalomban az erőket a zavaros időkre fel tudják készíteni és békében háborúról tudjanak gondolkozni. Ahogy pedig ezután Mátyás, Ulászló, Lajos és Ferdinánd alatt mindig közelebb jutottak a polgárháborúk és a török elleni harcok, úgy más várak után ezt is erődítésekkel kellett megnövelni és megerősíteni. 5. §. A várnak ebben a gyarapításában és megerősítésében kitűnő munkát végzett Perényi Péter, Bebek Imre és Dobó István. Perényiről így beszél Istvánffy /:XVIII. könyv 209. fólió:/: Perényi a polgárháború és a két király közti iszonyú vetélkedés közepette keresztben falat húzva és árkot ásva két részre osztotta (a várat) egészen a főtemplom menedéket nyújtó oszlopcsarnokáig, ami a várban van, és két tornyáig, ahonnan hosszan és szélesen kilátás nyílik végig a völgyön, malomkerék nagyságú vesszőkosarakat töltöttek meg fűvel és abba kígyókat tettek, a vár minden hanyagságát (vagy éppen: biztonságosságát) megerősítették, úgy, mint a várhoz legközelebbi dombot is, ahonnan - lévén kitéve az ágyúlövéseknek -, azelőtt pusztítani lehetett, erődítményhez illően körbezárták. Mindezt terjedelmesen leírja Zsámboky 11 3, amidőn bemutatja az épületeket, amelyekkel akkor Perényi, Bebek és mások bővítették a várat. Szavai így szólnak: A friss emlékezet úgy tartja /: 100.(?) könyv:/, hogy Perényi Péter ezt a várat két részre osztotta, belsőre és külsőre, abba a kolostort foglalta bele, és a gonosztevők őrizetét (szolgáló tömlöcöt) visszahelyezte egy bástyára, a külső vártól átadott helyre kiterjesztette a sáncokat, amelyek - miután az ágyúk három irányban felálltak -, megtöltve a legtöbbet használtak az ellenség távoltartásában. A szentélyben sokak szobra ott volt. A néhány emeletből épített torony magasan és kellemesen látszott. Ráadásul, hogy a minden összecsapáskor rárohanókat visszatartsa, ott vannak a földből és vesszőfonadékból készült kasok. Ezekhez jön a függőhid, ami a külső várba vezet. Ettől egészen a szögletig tartó (boltívekre épített) egyenes fal látszik, amely odahordott földdel fel van töltve a boltozatokig és a párkányokig, ott a fallal egyenlő magas földhányás volt hozzáillesztve, amely maga is meg volt erősítve, a szerkezete révén és kosarakkal is, ennek a tetejét lerombolták, nehogy betekintést nyújtson a helyről a várba - nagyban segítette a harcot. Azután a Sándor bástyától egészen a szögletig igen mély, a fal hosszával megegyező árok van a falakon kívül. Onnan ismét másik húzódik egészen a nagy kapuig, útvesztő közbeiktatása nélkül: ennek a végén valamelyik tornyocska szinte elbújva pihen. Ilyen a belső vár fekvése; most szóljunk keveset a másiknak a formájáról is. Ez a Sándor bástyától és a közbeeső faltól délre fekszik, az árkot pedig, ami közös, a külső vár zárja körbe, ahol a Csábi István által emelt 11 3 Zsámboky János: Rerum ad Agriam 1552. 151
