Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás (1684-1749)

beszédkészség elsajátítása volt. A német anyanyelv volt, amelyen az elemi iskolában tanítottak, sőt egyik-másik professzor az egyetemen is előadott, de csak fokozatosan fordítottak rá nagyobb gondot. Kiemelt hangsúlyt kapott a matematika, és széles körben - már alsó fokon is - terjesztették a földrajzi, történelmi, asztronómiai és a „fizikai" gyűjtőnév alá foglalt természettudományi, természetrajzi ismereteket. Bél Mátyás evangélikus teológiát ment tanulni Haliéba, de előzetesen aligha tudta elképzelni, hogy mily tágas világ nyílik majd meg előtte. Nem érkezett teljesen szellemi poggyász nélkül; Besztercebányán már minden bizonnyal megérintette a pietizmus szellemisége Simonides János prédikátor és egy-két tanár (Burián János, Pilarik István) révén. Tehetséges diák lehetett, Francke figyelmét hamar magára vonta, annyira, hogy őrá bízta fiai nevelését, meghívta tanítani, sőt a házánál lakhatott. Francke hatása a pedagógiatörténészek szerint elsősorban oktatási, nevelési, iskolavezetési tekintetben mutatkozik jelentősnek Bél Mátyás későbbi pályáján, de általában is lehetett befolyása a fiatal teológushallgató egyéniségére. Hihetetlen munkabírásával szinte megtestesíti azt az eszményképet, amit Francke az akarat, az értelem és a fegyelem együttes fejlesztéséről vallott. Tudós tanárai közül újabban különösen kiemeli a kutatás Christian Thommasiust, aki a hallei egyetem alapítói közé tartozott, és az ún. természetjog (jus naturae) keretei között egy újfajta, racionális filozófiát, továbbá átfogóan modernizált állam- és társadalom-felfogást tanított. Német nyelven tartott előadásai jogelméleti munkái a korai német felvilágosodás élvonalát reprezentálták. Christoph Cellarius, a klasszikus latin nyelv professzora olyan mély hatással volt Bél Mátyásra, hogy tankönyveit - olykor átírva a hazai igények szerint - majd iskolaigazgatóként fogja bevezetni a pozsonyi líceumban. A görög-római antikvitásról ugyanő szerkesztett olyan történeti-földrajzi összeállításokat, amelyek bizonyos mértékben mintaképül szolgálhattak az újkori országleírások számára is. A történelmet, illetve az államjogot Ludewig oktatta Halle egyetemi katedráján, ő szolgált németországi példákkal arra, hogy milyen kritikai módszerekkel lehet és szükséges közelíteni az elmúlt korszakokból fennmaradt forrásokhoz. Breithaupt professzor tanította a dogmatikát és az erkölcstant, s 1707. augusztus 24-én Bél Mátyás az ő elnöklete alatt tartotta meg utolsó értekező előadását német földön, mert az ottani állásajánlatok ellenére úgy döntött, hogy a következő évben hazatér. Magyarországon ezek az esztendők éppenséggel nem kedveztek a békés tanári, lelkészi vagy tudósi munkálkodásnak. A Rákóczi-szabadságharc hadieseményei folyamatosan érintették a Felvidéket, Bél Mátyás szűkebb hazáját, ugyanakkor hamarosan elérte ezt a térséget is az a pusztító pestisjárvány, amely közel félmillió ember halálát okozta az ország területén. Egy protestáns lelkész, vagy akár világi foglalkozású értelmiségi nem számíthatott különösebb támogatásra ott, ahol a Habsburg uralkodóház a katolikus államvallás erősítésén fáradozott. Ha pedig elkötelezett pietista volt, akkor ráadásul saját evangélikus egyházának vezetői is elhatárolódtak tőle az 1707. évi rózsahegyi zsinatuk döntése értelmében. Bél Mátyás 1708 májusában érkezett meg Besztercebányára, és ott előbb az evangélikus gimnázium conrectora, azaz igazgatóhelyettese, majd nemsokára rec8