Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás (1684-1749)

Bél Mátyás (1684-1749) „(Qvod cedat in majorem Dei glóriám!...) Isten nagyobb dicsőségére! Bél Mátyás otsovai Hungarus 1684. március 22-én született Hungáriában, Zólyom megyében Otsován. A természet rendeléséből szüleim Bél Mátyás, a már említett Otsova mezőváros mészárosa; anyám Csesznek(y) Erzsébet. A szerető szülők gyermekeként keresztvíz alá tartottak. Később, midőn eszemet használni kezdtem, úgy hatéves koromban, szüleim gondoskodása folytán elkezdtem látogatni szülőhelyem iskoláját. Majd miután elsajátítottam az olvasás elemeit, Isten rendeléséből a besztercebányai gimnáziumba vittek... Azután más felsőmagyarországi gimnáziumokat látogattam, ahol azonban a meglazult fegyelem és a múzsák elégtelen működése miatt nem is akartam, és a tanulmányokban való visszamaradás nélkül nem is maradhattam sokáig... Végül Isten különös kegyéből és némely pártfogóm bőkezűségéből a hallei híres egyetemre kerültem 1704-ben." Halle abban az időben nemcsak a Porosz Királyságnak, hanem Európának is egyik szellemi gyújtópontja volt. A Luther Márton által megkezdett úton haladó evangélikus egyháznak itt működött a legmodernebb egyeteme, amely a pietizmus néven ismert irányzat gondolkodási és cselekvési elveit követte. A pietisták elzárkóztak azoktól a kiüresedett, szócséplő teológiai vitáktól, amelyek a protestánsok körében is eluralkodtak, s azzal szemben a gyakorlati kegyesség (latinul: pietas) érvényesítésére törekedtek, arra, hogy a bensőségesen, érzelmekkel és értelemmel egyaránt átélt vallásosság már az evilági életben elvezessen egy lelki, de tettekben is megnyilvánuló emberi újjászületéshez. Volt a német pietizmusnak egy misztikusabb, szemlélődőbb, a világtól menekülő irányzata is, de Bél Mátyás évei alatt Hallét még az jellemezte, hogy a spekulatív dogmatika helyett a reális tapasztalatokon nyugvó ismeretszerzést, a gyakorlati hasznosságot, a közösségért, az embertársakért végzett aktív tevékenységet és a mindehhez hozzájárulni képes tudományosságot szorgalmazta. ' „Isten dicsőségére és közhaszonra" - ez volt August Hermann Francke jelmondata, aki a hallei iskolakomplexum vezető személyisége volt, mert a pietisták a céljaikat mindenekelőtt az ifjúság oktatásán és nevelésén keresztül tartották elérhetőnek. Egyetemük lett európai hírű, de közép- és alsó fokú intézetek egész sora működött az időben a városban: ingyenes iskola a szegény gyermekeknek, tandíjas népiskola, nemes ifjak királyi középiskolája, latin gimnázium a közönséges sorsúak számára, külön pedagógiai iskola, árvaház és mindezekhez gyógyszertár, nyomda, könyvkereskedés, botanikus kert, természetrajzi gyűjtemény stb. társult. 1727-ben, mindent összevetve 1725 növendéke és 175 tanára volt Haliénak. A tanítás anyagát a kitűzött célnak megfelelően modernizálták. Az elemi iskolában megszüntették a latin nyelvű „magolást", a gimnáziumban és az egyetemi fakultásokon viszont szükség volt rá, mint a nemzetközi tudományosság nyelvére. Görögöt, hébert csak a teológushallgatók tanultak, a korszak divatos társalgási nyelvét, a franciát annál szélesebb körre terjesztették ki, s ennél a hangsúly a 7